1 Y RESPONDIO Eliphaz Temanita, y dijo:
2 ¿Traerá el hombre provecho á Dios, Porque el sabio sea provechoso á sí mismo?
3 ¿Tiene su contentamiento el Omnipotente en que tú seas justificado, O provecho de que tú hagas perfectos tus caminos?
4 ¿Castigaráte acaso, O vendrá contigo á juicio porque te teme?
5 Por cierto tu malicia es grande, Y tus maldades no tienen fin.
6 Porque sacaste prenda á tus hermanos sin causa, E hiciste desnudar las ropas de los desnudos.
7 No diste de beber agua al cansado, Y detuviste el pan al hambriento.
8 Empero el hombre pudiente tuvo la tierra; Y habitó en ella el distinguido.
9 Las viudas enviaste vacías, Y los brazos de los huérfanos fueron quebrados.
10 Por tanto hay lazos alrededor de ti, Y te turba espanto repentino;
11 O tinieblas, porque no veas; Y abundancia de agua te cubre.
12 ¿No está Dios en la altura de los cielos? Mira lo encumbrado de las estrellas, cuán elevadas están.
13 ¿Y dirás tú: Qué sabe Dios? ¿Cómo juzgará por medio de la oscuridad?
14 Las nubes son su escondedero, y no ve; Y por el circuito del cielo se pasea.
15 ¿Quieres tú guardar la senda antigua, Que pisaron los hombres perversos?
16 Los cuales fueron cortados antes de tiempo, Cuyo fundamento fué como un río derramado:
17 Que decían á Dios: Apártate de nosotros. ¿Y qué les había hecho el Omnipotente?
18 Habíales él henchido sus casas de bienes. Sea empero el consejo de ellos lejos de mí.
19 Verán los justos y se gozarán; Y el inocente los escarnecerá, diciendo:
20 Fué cortada nuestra sustancia, Habiendo consumido el fuego el resto de ellos.
21 Amístate ahora con él, y tendrás paz; Y por ello te vendrá bien.
22 Toma ahora la ley de su boca, Y pon sus palabras en tu corazón.
23 Si te tornares al Omnipotente, serás edificado; Alejarás de tu tienda la aflicción;
24 Y tendrás más oro que tierra, Y como piedras de arroyos oro de Ophir;
25 Y el Todopoderoso será tu defensa, Y tendrás plata á montones.
26 Porque entonces te deleitarás en el Omnipotente, Y alzarás á Dios tu rostro.
27 Orarás á él, y él te oirá; Y tú pagarás tus votos.
28 Determinarás asimismo una cosa, y serte ha firme; Y sobre tus caminos resplandecerá luz.
29 Cuando fueren abatidos, dirás tú: Ensalzamiento habrá: Y Dios salvará al humilde de ojos.
30 El libertará la isla del inocente; Y por la limpieza de tus manos será librada.
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.