Isaías 33
Woe to thee that layest waste, and thou wast not laid waste; and dealest treacherously, and they dealt not treacherously with thee! when thou shalt cease to lay waste, thou shalt be wasted; and when thou shalt make an end to deal treacherously, they shall deal treacherously with thee.
O LORD, be gracious to us; we have waited for thee: be thou their arm every morning, our salvation also in the time of trouble.
At the noise of the tumult the people fled; at the lifting up of thyself the nations were scattered.
And your spoil shall be gathered like the gathering of the caterpillar: as the running to and fro of locusts shall he run upon them.
The LORD is exalted; for he dwelleth on high: he hath filled Zion with judgment and righteousness.
And wisdom and knowledge shall be the stability of thy times, and strength of salvation: the fear of the LORD is his treasure.
Behold, their valiant ones shall cry without: the embassadors of peace shall weep bitterly.
The highways lie waste, the way-faring man ceaseth: he hath broken the covenant, he hath despised the cities, he regardeth no man.
The earth mourneth and languisheth: Lebanon is ashamed and hewn down: Sharon is like a wilderness; and Bashan and Carmel shake off their fruits.
Now will I rise, saith the LORD; now will I be exalted; now will I lift up myself.
Ye shall conceive chaff, ye shall bring forth stubble: your breath, as fire, shall devour you.
And the people shall be as the burnings of lime: as thorns cut up shall they be burned in the fire.
Ye that are far off, hear what I have done; and ye that are near, acknowledge my might.
The sinners in Zion are afraid; fearfulness hath surprised the hypocrites. Who among us shall dwell with the devouring fire? who among us shall dwell with everlasting burnings?
He that walketh righteously, and speaketh uprightly; he that despiseth the gain of oppressions, that shaketh his hands from holding of bribes, that stoppeth his ears from hearing of blood, and shutteth his eyes from seeing evil;
He shall dwell on high: his place of defense shall be the munitions of rocks: bread shall be given him; his waters shall be sure.
Thy eyes shall see the king in his beauty: they shall behold the land that is very far off.
Thy heart shall meditate terror. Where is the scribe? where is the receiver? where is he that counted the towers?
Thou shalt not see a fierce people, a people of deeper speech than thou canst perceive; of a stammering tongue, that thou canst not understand.
Look upon Zion, the city of our solemnities: thy eyes shall see Jerusalem a quiet habitation, a tabernacle that shall not be taken down; not one of its stakes shall ever be removed, neither shall any of its cords be broken.
But there the glorious LORD will be to us a place of broad rivers and streams; in which shall go no galley with oars, neither shall gallant ship pass through it.
For the LORD is our judge, the LORD is our lawgiver, the LORD is our king; he will save us.
Thy tacklings are loosed; they could not well strengthen their mast, they could not spread the sail: then is the prey of a great spoil divided; the lame take the prey.
And the inhabitants shall not say, I am sick: the people that dwell therein shall be forgiven their iniquity.
Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
Egy zendülõ szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
Ímé, erõseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.
A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.
Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel?
A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?
A gõgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetõ.
Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
Sõt az Úr, a dicsõséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jõ evezõs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Õ tart meg minket!
Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erõsen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek.
És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.