1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat,

ezzel vigasztaljatok!

3 Tűrjétek el, ha én is beszélek,

s miután beszéltem, gúnyolhattok.

4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom,

nem ok nélkül türelmetlenkedem!

5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el,

és tegyétek kezeteket a szátokra!

6 Ha rágondolok, megzavarodom,

és reszketés fogja el testemet.

7 Miért maradhatnak életben a bűnösök?

Magas kort érnek el,

sőt meg is gazdagodnak.*

8 Ivadékaik előttük jutnak jómódba,

sarjadékaik szemük láttára.

9 Házukban békesség van,

rettegés nélkül,

nincs rajtuk Isten vesszeje.

10 Bikája hág, és nem hiába,

tehene ellik, és nem vetél el.

11 Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat,

és ugrándoznak gyermekeik.

12 Dob és citera mellett énekelnek,

és síp hangjánál örvendeznek.

13 Jólétben töltik napjaikat,

és csendesen szállnak le a holtak hazájába.

14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk,

nem akarunk tudni utaidról!

15 Mert kicsoda a Mindenható,

hogy szolgáljuk,

és mi hasznunk abból,

ha hozzá folyamodunk?*

16 Pedig jólétük nincs a kezükben.

A bűnös tanácsoktól

távol tartom magam!

17 Hányszor kialszik a bűnösök mécsese,

veszedelem éri őket,

és pusztulást osztogat Isten haragja!*

18 Olyanok lesznek,

mint a szél hordta törek,

és mint a polyva,

melyet elragadott a forgószél.*

19 Csak fiainak tartogat

veszedelmet az Isten?

Neki fizet meg, majd megtudja!*

20 Saját szemével látja meg romlását,

és a Mindenható izzó haragját issza.

21 Mert mit törődik már

halála után háza népével,

ha hónapjainak száma elfogyott?

22 Kioktathatja-e valaki az Istent?

Hiszen ő ítélkezik

a magasság lakói fölött is!*

23 Az egyik meghal ereje teljében,

minden gondtól mentesen és nyugodtan.

24 Lágyéka tele van kövérséggel,

csontjaiban zsíros velő van.

25 A másik pedig meghal keserű lélekkel,

mert nem élvezte a jót.

26 Egyformán a porba kell feküdniük:

ellepik őket a férgek.*

27 Látjátok, ismerem gondolataitokat,

és az ellenem szőtt fondorlatokat.

28 Mert azt mondjátok:

Hol van az előkelők háza,

hol van a sátor,

ahol a bűnösök laknak?

29 Hát nem kérdeztétek meg azokat,

akik utazni szoktak,

és nem ismeritek intéseiket,

30 hogy a veszedelem napját Isten

a gonoszoknak tartogatja,

és a harag napja felé viszi őket?

31 Ki veti szemére dolgait,

ki fizet meg neki tetteiért?

32 Ha kiviszik a temetőbe,

sírdombja fölött őrködnek.

33 Édesek neki a völgy hantjai,

és sok ember vonul utána,

meg előtte is számtalan.

34 Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni?

Válaszaitokból a rosszindulat beszél.