1 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:

2 Segítettél-e az erőtlennek,

támogattad-e a tehetetlen karját?

3 Adtál-e tanácsot az oktalannak,

hasznos volt-e sok tanításod?

4 Ki által mondtad el szavaidat,

kinek a lelke beszélt belőled?

5 Megremegnek az árnyak,

amelyek a vizek alatt nyugszanak.

6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt,

nincs eltakarva a pusztulás helye.

7 Ő terjesztette ki északot

a kietlenség fölött,

megerősítette a földet a semmiség fölött.

8 Fellegekbe zárta a vizeket,

nem hasad meg a felhő alattuk.

9 Eltakarta trónusát,

felhőt terjesztett ki fölötte.*

10 Határt szabott a vizeknek,

ott, ahol a világosság

találkozik a sötétséggel.

11 Az egek oszlopai meginognak,

és megrendülnek fenyegetésétől.

12 Erejével lecsillapította a tengert,

értelmével szétzúzta a szörnyeteget.*

13 Leheletétől kiderült az ég,

amikor kezével átdöfte

a menekülő kígyót.*

14 Pedig ez csak a szegélye útjának!

S milyen halk szót hallunk tőle!

De hatalmas mennydörgését

ki tudná elviselni?