1 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. 2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.*3 De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. 4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. 5 De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt.

6 Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta:

Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek.

Ezért hátrahúzódtam, és féltem

elmondani nektek, amit tudok.

7 Azt gondoltam:

beszéljenek a korosabbak,

adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.*

8 De csak a lélek az a halandóban,

a Mindenható lehelete,

ami értelmessé teszi.

9 Nem az idősek a bölcsek,

és nem a vének értenek az ítélethez.

10 Ezért azt mondom, hallgass rám,

hadd mondjam el én is, amit tudok.

11 Én kivártam, amíg beszéltetek,

figyeltem, amíg okoskodtatok,

míg a szavakat kerestétek.

12 Nagyon ügyeltem rátok,

de senki sem tudta Jóbot megcáfolni,

egyikőtök sem felelt meg mondásaira.

13 Ne mondjátok:

olyan bölcsességre bukkantunk,

melyet csak Isten győzhet le, nem ember.

14 Nem hozzám intézte szavait,

ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.

15 Megijedtek, nem válaszoltak többé.

Cserbenhagyták őket a szavak.

16 Vártam, de ők nem beszéltek.

Megálltak, és nem szóltak többet.

17 Hadd mondjam el én is a magamét,

hadd mondjam el én is, amit tudok!

18 Mert tele vagyok szavakkal,

szorongat engem belül a lélek.

19 Olyan már a bensőm,

mint amikor a bornak nincs nyílása,

széthasad, mint újbortól a tömlők.

20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak.

Megnyitom számat, és válaszolok.

21 Nem leszek személyválogató

senkivel szemben.

Nem hízelgek senkinek sem.

22 Nem is értek a hízelgéshez.

Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.