1 Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak:

2 Ki akarja elhomályosítani

örök rendemet

értelem nélküli szavakkal?

3 Övezd hát föl derekadat férfiasan!

Én kérdezlek, te meg oktass engem!

4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?

Mondd el, ha tudsz valami okosat!

5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit,

vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?*

6 Mire vannak erősítve oszlopai,

vagy ki helyezte el sarokkövét,*

7 amikor együtt vigadoztak

a hajnali csillagok,

és ujjongtak mind az istenfiak?

8 Ki zárta el ajtókkal a tengert,

amikor buzogva előtört a föld gyomrából,*

9 amikor felhőbe öltöztettem,

és sűrű homállyal takartam be,

10 amikor határt szabtam neki,

zárat és ajtókat raktam rá,

11 és ezt mondtam:

Eddig jöhetsz, tovább nem!

Ez ellene áll büszke hullámaidnak!

12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz?

Kijelölted-e a hajnalnak a helyét,

13 hogy szélénél fogva megragadja a földet,

és lerázza róla a bűnösöket?

14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt,

és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve.

15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot,

és összetöri a fölemelt kart.

16 Eljutottál-e a tenger forrásáig?

Bejártad-e a mélység alját?

17 Föltárultak-e előtted a halál kapui?

A halál árnyékának kapuit láttad-e?

18 Megfigyelted-e a földet

teljes szélességében?

Mondd el mindezt, ha tudod!

19 Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez,

és hol a helye a sötétségnek?

20 Vissza tudod-e vinni határai közé,

ismered-e a házába vezető ösvényt?

21 Tudod te, hiszen akkor születtél,

napjaid száma igen nagy!

22 Eljutottál-e a hó raktárához?

A jégeső raktárát láttad-e?

23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt,

a harc és a háború napjára.*

24 Melyik útról oszlik el a világosság,

és honnan árad szét

a keleti szél a földön?

25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak,

és utat a mennydörgő viharfelhőnek,

26 hogy esőt adjon a lakatlan földre,

az ember nem lakta pusztára,*

27 hogy bőven megitassa

a puszta sivatagot,

és zöldellő növényzetet sarjasszon?

28 Ki az apja az esőnek,

és ki nemzette a harmatcseppeket?

29 Kinek a méhéből származik a jég,

és az égből hulló darát ki nemzette?

30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő,

és befedik a mélység felszínét.

31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait?

A Kaszás-csillag köteleit

meg tudod-e oldani?

32 Föl tudod-e kelteni időben

az állatöv csillagait?

Tudod-e vezetni a Nagymedvét

fiaival együtt?

33 Ismered-e az ég szabályait?

Talán te határozod meg uralmát a földön?*

34 El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig,

hogy vízáradat borítson el téged?

35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra,

és mondják-e neked: Itt vagyunk?

36 Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe,

vagy a légi tüneményeknek

ki ajándékozott értelmet?

37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket,

és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,

38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény,

és egymáshoz tapadnak a göröngyök?

39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak

zsákmányt ejteni,

ki tudod-e elégíteni

az oroszlánkölykök éhségét,

40 amikor rejtekhelyükön lapulnak,

és a bokrok között leshelyükön fekszenek?

41 Ki szerez eledelt a hollónak,

amikor fiókái Istenhez kiáltanak,

és kóvályognak, mert nincs mit enniük?*