1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki?

Melyik szenthez fordulsz?

2 Mert az ostobát megöli a bosszúság,

és a balgát halálba kergeti a heveskedés.

3 Én magam láttam,

hogy egy ostoba gyökeret vert,

de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.*

4 Távol van fiaitól a segítség,

eltapossák őket a kapuban,

nem menti meg senki.

5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki,

megeszi az éhező,

vagyona után liheg a szomjazó.

6 Nem a porból támad a hamisság,

és nem a földből sarjad ki a vész,

7 hanem az ember maga szüli a vészt,

melynek szikrái a magasba szállnak.

8 De én az Istenhez fordulok,

Istenre bízom ügyemet,

9 aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul,

csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.

10 Esőt ad a föld színére,

vizet bocsát a mezőkre.

11 Magasra emeli az alant levőket,

a gyászolókat oltalmazza segítsége.*

12 Meghiúsítja a ravaszok terveit,

nem alkot kezük maradandót.*

13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket,

és a cselszövők tanácsa megdől.*

14 Nappal is sötétben botorkálnak,

tapogatóznak délben is, mint éjjel.*

15 Megszabadítja szájuk fegyverétől,

az erős kezéből a szegényt.*

16 Így lesz reménysége a nincstelennek,

a csalárdság pedig elnémul.

17 Bizony boldog az az ember,

akit Isten megfedd!

A Mindenható fenyítését ne vesd meg!*

18 Mert ő megsebez, de be is kötöz,

összezúz, de keze meg is gyógyít.*

19 Hatszor is megment a nyomorúságból,

hetedszer sem ér veszedelem.*

20 Éhínségben megment a haláltól,

háborúban a fegyveres kéztől.

21 Nyelvek ostorától rejtve leszel,

nem kell félned,

hogy pusztulás szakad rád.

22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen,

nem kell félned a föld vadjaitól,

23 mert a mező kövei is szövetségeseid,

a mezei vadak is kibékülnek veled.*

24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban,

otthonodat vizsgálva,

nem lesz benne vétek.

25 Megéred, hogy sok utódod lesz,

és sarjadékod annyi, mint földön a fű.

26 Érett korban térsz a sírba,

ahogyan a kévéket idejében takarítják be.

27 Ezt kutattuk ki, így van ez!

Hallgass rá, és jól jegyezd meg!