1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:

2 Mikor hagytok már fel a szavakkal?

Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!

3 Miért tartasz bennünket állatnak,

és miért nézel ostobának?

4 Ha magadat marcangolod haragodban,

talán elpusztul miattad a föld,

és elmozdul helyéről a kőszikla?

5 Sőt, a bűnösök világossága kialszik,

tüzük lángja nem fénylik.

6 A világosság elsötétedik sátrában,

mécsese kialszik mellette.*

7 Erőteljes léptei megrövidülnek,

saját tanácsa buktatja el.

8 Mert lába hálóba bonyolódik,

és kelepcébe kerül.

9 Sarkát csapda ragadja meg,

és hurok feszül rá.

10 Kötél van elrejtve számára a földön,

és csapda van ösvényén.

11 Körös-körül félelmek rémítik,

és kergetik lépten-nyomon.

12 Éhesen vár rá a nyomorúság,

és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.

13 Darabonként rágja le a bőrét,

darabonként rágja a halál kezdete.

14 El kell szakadnia

biztonságos sátrától,

és oda kell lépnie

a borzalmak királya elé.

15 Sátrában nem az övéi laknak,

lakóhelyére kénkövet szórnak.

16 Alul elszáradnak gyökerei,

és felül lefonnyad az ága.

17 Emlékezete eltűnik a földről,

és nem emlegetik nevét az utcán.

18 Világosságból sötétségbe taszítják,

a föld kerekségéről elűzik.

19 Utódja és sarjadéka

nem lesz népe között,

senkije sem marad lakóhelyén.

20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók,

és iszonyat fogja el a keleten lakókat.

21 Bizony, így jár az álnokok hajléka,

annak lakóhelye,

aki nem akar Istenről tudni.