1 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2 Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e?

Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?

3 Hiszen másokat intettél,

és a lankadt kezeket erősítetted.

4 A botladozót talpra állították szavaid,

és a roskadozó térdeket erőssé tetted.

5 Most, hogy rajtad a sor, fáraszt?

Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?

6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed,

és reménységet feddhetetlen utad?

7 Emlékezz csak: pusztult-e el

valaki ártatlanul,

és irtottak-e ki valahol

becsületes embereket?

8 Ahogyan én láttam,

a hamisságot szántók

és a vészt vetők ugyanazt aratják.*

9 Az Isten leheletétől elpusztulnak,

haragja szelétől semmivé lesznek.*

10 Az oroszlán ordíthat,

a fiatal oroszlán bömbölhet,

de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!

11 Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül,

és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.

12 Titokzatos szó jutott hozzám,

de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,*

13 éjszakai látomásoktól felizgatva,

amikor mély álom száll az emberekre.

14 Rettegés és reszketés fogott el engem,

és rettegés töltötte el minden csontomat.

15 Szellő suhant el az arcom előtt,

felborzolódott a szőr testemen.

16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok.

Egy alak van a szemem előtt,

halk hangot hallok:

17 Igaz-e Isten előtt a halandó?

Alkotója előtt tiszta-e az ember?*

18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg,

és angyalaiban is talál hibát.*

19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak,

amelynek alapja porban van,

és szétmorzsolják, mint a molyt!

20 Reggeltől estig szétzúzzák,

észrevétlen elpusztulnak örökre.

21 Összeomlik sátruk,

meghalnak bölcsesség nélkül.