Jó 39

Folytatás: az állatok világában nyilatkozó csodák Isten bölcsességét tanusítják

1 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; 2 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? 3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? 4 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? 5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? 6 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. 7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. 8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, 9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? 10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. 11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. 12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? 13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? 15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? 16 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? 17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! 18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. 19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; 20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. 21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 22 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? 23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! 24 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. 25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; 26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: 27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. 28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? 31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. 32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. 33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

Jób megalázza magát Isten előtt

34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: 35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! 36 És szóla Jób az Úrnak, és monda: 37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. 38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!

1 Sabes, porventura, o tempo do parto *Dt 14.5;1Sm 24.2;Sl 104.18das cabras monteses?

Ou podes observar quando parem *Sl 29.9as corças?

2 Podes contar os meses que cumprem?

Ou sabes o tempo do seu parto?

3 Encurvam-se, dão à luz as suas crias,

lançam de si as suas dores.

4 Seus filhos são robustos, crescem no campo;

saem e não tornam a voltar.

5 Quem enviou livre *Jó 6.5;11.12;24.5;Sl 104.11o asno montês?

Ou quem soltou as prisões ao onagro,

6 ao qual dei, por casa, *Jó 24.5;Jr 2.24;Os 8.9o deserto

e, por morada, a terra salgada?

7 Ele despreza o tumulto da cidade

e não ouve os gritos do guia.

8 O circuito das montanhas é o seu pasto,

e anda buscando tudo o que está verde.

9 Acaso, quererá *Nm 23.22;Dt 33.17;Sl 22.21;29.6;92.10;Is 34.7o boi bravio servir-te?

Ou ficará ele junto da tua manjedoura?

10 Porventura, podes prendê-lo ao arado com cordas?

Ou estorroará ele os vales após ti?

11 Confiarás nele, por ser grande a sua força?

Ou deixarás a seu cargo o teu trabalho?

12 Fiarás dele que colha o que semeaste

e ajunte o trigo da tua eira?

13 As asas do avestruz se movem de regozijo;

porém são benignas as suas asas e penas?

14 Pois ela deixa os seus ovos na terra,

os aquenta no pó

15 e se esquece de que o pé os pode pisar

ou de que a fera os pode calcar.

16 *Lm 4.3Endurece-se contra seus filhos, como se não fossem seus.

Embora se perca o seu trabalho, ela não receia,

17 Porque Deus lhe negou sabedoria

e não lhe deu entendimento.

18 Quando ela se levanta para fuga,

zomba do cavalo e do cavaleiro.

19 Acaso, deste ao cavalo a sua força?

Ou vestiste o seu pescoço com crinas flutuantes?

20 Fizeste-o *Jl 2.5pular como o gafanhoto?

Terrível é *Jr 8.16o fogoso respirar das suas ventas.

21 Escarva no vale e regozija-se na sua força;

*Jr 8.6sai ao encontro dos armados.

22 Zomba do medo, e não se espanta,

e não se desvia da espada.

23 Sobre ele rangem a aljava,

a lança cintilante e o dardo.

24 De fúria e ira devora a terra

e não se contém ao som da trombeta.

25 Toda vez que soa a trombeta, diz: Eia!

Cheira de longe a batalha,

o trovão dos capitães e os gritos.

26 Acaso, se eleva o falcão pela tua sabedoria

e estende as suas asas para o Sul?

27 Porventura, se remonta a águia ao teu mandado

e põe no alto *Jr 49.16;Ob 4o seu ninho?

28 No penhasco mora e ali tem a sua pousada,

sobre o cume do penhasco e sobre o lugar seguro.

29 Dali, *Jó 9.26espia a presa,

os seus olhos a avistam de longe.

30 Seus filhos chupam sangue.

*Mt 24.28;Lc 17.37Onde há mortos, ali está ela.