1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

1 Then answered Eliphaz the Temanite, and said,

2 Should a wise man make answer with vain knowledge,

And fill himself with the east wind?

3 Should he reason with unprofitable talk,

Or with speeches wherewith he can do no good?

4 Yea, thou doest away with fear,

And hinderest devotion before God.

5 For thine iniquity teacheth thy mouth,

And thou choosest the tongue of the crafty.

6 Thine own mouth condemneth thee, and not I;

Yea, thine own lips testify against thee.

7 Art thou the first man that was born?

Or wast thou brought forth before the hills?

8 Hast thou heard the secret counsel of God?

And dost thou limit wisdom to thyself?

9 What knowest thou, that we know not?

What understandest thou, which is not in us?

10 With us are both the gray-headed and the very aged men,

Much elder than thy father.

11 Are the consolations of God too small for thee,

Even the word that is gentle toward thee?

12 Why doth thy heart carry thee away?

And why do thine eyes flash,

13 That against God thou turnest thy spirit,

And lettest words go out of thy mouth?

14 What is man, that he should be clean?

And he that is born of a woman, that he should be righteous?

15 Behold, he putteth no trust in his holy ones;

Yea, the heavens are not clean in his sight:

16 How much less one that is abominable and corrupt,

A man that drinketh iniquity like water!

17 I will show thee, hear thou me;

And that which I have seen I will declare

18 (Which wise men have told

From their fathers, and have not hid it;

19 Unto whom alone the land was given,

And no stranger passed among them):

20 The wicked man travaileth with pain all his days,

Even the number of years that are laid up for the oppressor.

21 A sound of terrors is in his ears;

In prosperity the destroyer shall come upon him.

22 He believeth not that he shall return out of darkness,

And he is waited for of the sword.

23 He wandereth abroad for bread, saying, Where is it?

He knoweth that the day of darkness is ready at his hand.

24 Distress and anguish make him afraid;

They prevail against him, as a king ready to the battle.

25 Because he hath stretched out his hand against God,

And behaveth himself proudly against the Almighty;

26 He runneth upon him with a stiff neck,

With the thick bosses of his bucklers;

27 Because he hath covered his face with his fatness,

And gathered fat upon his loins;

28 And he hath dwelt in desolate cities,

In houses which no man inhabited,

Which were ready to become heaps;

29 He shall not be rich, neither shall his substance continue,

Neither shall their possessions be extended on the earth.

30 He shall not depart out of darkness;

The flame shall dry up his branches,

And by the breath of God’s mouth shall he go away.

31 Let him not trust in vanity, deceiving himself;

For vanity shall be his recompense.

32 It shall be accomplished before his time,

And his branch shall not be green.

33 He shall shake off his unripe grape as the vine,

And shall cast off his flower as the olive-tree.

34 For the company of the godless shall be barren,

And fire shall consume the tents of bribery.

35 They conceive mischief, and bring forth iniquity,

And their heart prepareth deceit.