1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6 Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28 Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

1 I made a covenant with mine eyes;

How then should I look upon a virgin?

2 For what is the portion from God above,

And the heritage from the Almighty on high?

3 Is it not calamity to the unrighteous,

And disaster to the workers of iniquity?

4 Doth not he see my ways,

And number all my steps?

5 If I have walked with falsehood,

And my foot hath hasted to deceit

6 (Let me be weighed in an even balance,

That God may know mine integrity);

7 If my step hath turned out of the way,

And my heart walked after mine eyes,

And if any spot hath cleaved to my hands:

8 Then let me sow, and let another eat;

Yea, let the produce of my field be rooted out.

9 If my heart hath been enticed unto a woman,

And I have laid wait at my neighbor’s door;

10 Then let my wife grind unto another,

And let others bow down upon her.

11 For that were a heinous crime;

Yea, it were an iniquity to be punished by the judges:

12 For it is a fire that consumeth unto Destruction,

And would root out all mine increase.

13 If I have despised the cause of my man-servant or of my maid-servant,

When they contended with me;

14 What then shall I do when God riseth up?

And when he visiteth, what shall I answer him?

15 Did not he that made me in the womb make him?

And did not one fashion us in the womb?

16 If I have withheld the poor from their desire,

Or have caused the eyes of the widow to fail,

17 Or have eaten my morsel alone,

And the fatherless hath not eaten thereof

18 (Nay, from my youth he grew up with me as with a father,

And her have I guided from my mother’s womb);

19 If I have seen any perish for want of clothing,

Or that the needy had no covering;

20 If his loins have not blessed me,

And if he hath not been warmed with the fleece of my sheep;

21 If I have lifted up my hand against the fatherless,

Because I saw my help in the gate:

22 Then let my shoulder fall from the shoulder-blade,

And mine arm be broken from the bone.

23 For calamity from God is a terror to me,

And by reason of his majesty I can do nothing.

24 If I have made gold my hope,

And have said to the fine gold, Thou art my confidence;

25 If I have rejoiced because my wealth was great,

And because my hand had gotten much;

26 If I have beheld the sun when it shined,

Or the moon walking in brightness,

27 And my heart hath been secretly enticed,

And my mouth hath kissed my hand:

28 This also were an iniquity to be punished by the judges;

For I should have denied the God that is above.

29 If I have rejoiced at the destruction of him that hated me,

Or lifted up myself when evil found him

30 (Yea, I have not suffered by mouth to sin

By asking his life with a curse);

31 If the men of my tent have not said,

Who can find one that hath not been filled with his meat?

32 (The sojourner hath not lodged in the street;

But I have opened my doors to the traveller);

33 If like Adam I have covered my transgressions,

By hiding mine iniquity in my bosom,

34 Because I feared the great multitude,

And the contempt of families terrified me,

So that I kept silence, and went not out of the door—

35 Oh that I had one to hear me!

(Lo, here is my signature, let the Almighty answer me)

And that I had the indictment which mine adversary hath written!

36 Surely I would carry it upon my shoulder;

I would bind it unto me as a crown:

37 I would declare unto him the number of my steps;

As a prince would I go near unto him.

38 If my land crieth out against me,

And the furrows thereof weep together;

39 If I have eaten the fruits thereof without money,

Or have caused the owners thereof to lose their life:

40 Let thistles grow instead of wheat,

And cockle instead of barley.

The words of Job are ended.