1 És felele a témáni Elifáz, és monda:

2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;

4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.

16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:

17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?

18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

1 Then answered Eliphaz the Temanite, and said,

2 If one assay to commune with thee, wilt thou be grieved?

But who can withhold himself from speaking?

3 Behold, thou hast instructed many,

And thou hast strengthened the weak hands.

4 Thy words have upholden him that was falling,

And thou hast made firm the feeble knees.

5 But now it is come unto thee, and thou faintest;

It toucheth thee, and thou art troubled.

6 Is not thy fear of God thy confidence,

And the integrity of thy ways thy hope?

7 Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent?

Or where were the upright cut off?

8 According as I have seen, they that plow iniquity,

And sow trouble, reap the same.

9 By the breath of God they perish,

And by the blast of his anger are they consumed.

10 The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion,

And the teeth of the young lions, are broken.

11 The old lion perisheth for lack of prey,

And the whelps of the lioness are scattered abroad.

12 Now a thing was secretly brought to me,

And mine ear received a whisper thereof.

13 In thoughts from the visions of the night,

When deep sleep falleth on men,

14 Fear came upon me, and trembling,

Which made all my bones to shake.

15 Then a spirit passed before my face;

The hair of my flesh stood up.

16 It stood still, but I could not discern the appearance thereof;

A form was before mine eyes:

There was silence, and I heard a voice, saying,

17 Shall mortal man be more just than God?

Shall a man be more pure than his Maker?

18 Behold, he putteth no trust in his servants;

And his angels he chargeth with folly:

19 How much more them that dwell in houses of clay,

Whose foundation is in the dust,

Who are crushed before the moth!

20 Betwixt morning and evening they are destroyed:

They perish for ever without any regarding it.

21 Is not their tent-cord plucked up within them?

They die, and that without wisdom.