1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

3 Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!

6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

7 Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.

10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.

12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

1 Howbeit, Job, I pray thee, hear my speech,

And hearken to all my words.

2 Behold now, I have opened my mouth;

My tongue hath spoken in my mouth.

3 My words shall utter the uprightness of my heart;

And that which my lips know they shall speak sincerely.

4 The Spirit of God hath made me,

And the breath of the Almighty giveth me life.

5 If thou canst, answer thou me;

Set thy words in order before me, stand forth.

6 Behold, I am toward God even as thou art:

I also am formed out of the clay.

7 Behold, my terror shall not make thee afraid,

Neither shall my pressure be heavy upon thee.

8 Surely thou hast spoken in my hearing,

And I have heard the voice of thy words, saying,

9 I am clean, without transgression;

I am innocent, neither is there iniquity in me:

10 Behold, he findeth occasions against me,

He counteth me for his enemy;

11 He putteth my feet in the stocks,

He marketh all my paths.

12 Behold, I will answer thee, in this thou art not just;

For God is greater than man.

13 Why dost thou strive against him,

For that he giveth not account of any of his matters?

14 For God speaketh once,

Yea twice, though man regardeth it not.

15 In a dream, in a vision of the night,

When deep sleep falleth upon men,

In slumberings upon the bed;

16 Then he openeth the ears of men,

And sealeth their instruction,

17 That he may withdraw man from his purpose,

And hide pride from man;

18 He keepeth back his soul from the pit,

And his life from perishing by the sword.

19 He is chastened also with pain upon his bed,

And with continual strife in his bones;

20 So that his life abhorreth bread,

And his soul dainty food.

21 His flesh is consumed away, that it cannot be seen;

And his bones that were not seen stick out.

22 Yea, his soul draweth near unto the pit,

And his life to the destroyers.

23 If there be with him an angel,

An interpreter, one among a thousand,

To show unto man what is right for him;

24 Then God is gracious unto him, and saith,

Deliver him from going down to the pit,

I have found a ransom.

25 His flesh shall be fresher than a child’s;

He returneth to the days of his youth.

26 He prayeth unto God, and he is favorable unto him,

So that he seeth his face with joy:

And he restoreth unto man his righteousness.

27 He singeth before men, and saith,

I have sinned, and perverted that which was right,

And it profited me not:

28 He hath redeemed my soul from going into the pit,

And my life shall behold the light.

29 Lo, all these things doth God work,

Twice, yea thrice, with a man,

30 To bring back his soul from the pit,

That he may be enlightened with the light of the living.

31 Mark well, O Job, hearken unto me:

Hold thy peace, and I will speak.

32 If thou hast anything to say, answer me:

Speak, for I desire to justify thee.

33 If not, hearken thou unto me:

Hold thy peace, and I will teach thee wisdom.