Folytatás; Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű
1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?! 2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. 3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik. 4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak. 5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. 6 A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. 7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. 8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. 9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik. 10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. 11 Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. 12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. 13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. 14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. 15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. 16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. 17 Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. 18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra. 19 Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. 20 Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa, 21 A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett. 22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez. 23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. 24 Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. 25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
Jó contesta que os ímpios, muitas vezes, ficam sem castigo nesta vida
1 Por que o Todo-Poderoso não designa tempos?
E por que os que o conhecem não veem Is 2.12;Jr 46.10;Ob 15;Sf 1.7os dias designados?
2 Há os que Dt 19.14;27.17removem os limites,
roubam os rebanhos e os apascentam.
3 Levam o jumento do Jó 6.27, ref.órfão,
tomam em penhor Jó 22.9, ref.o boi da viúva.
4 Desviam do caminho Jó 24.14;29.16;30.25;31.19aos necessitados;
Jó 29.12;Sl 41.1;Pv 14.31;Am 8.4os pobres da terra juntos se escondem.
5 Como Jó 39.5-8asnos monteses no deserto,
Sl 104.23saem eles ao trabalho, procurando diligentemente a comida.
O ermo fornece-lhes sustento para seus filhos.
6 No campo, cortam o seu pasto.
E rabiscam na vinha do iníquo.
7 Passam a noite toda nus, sem roupa,
e não têm com que se cobrir no frio.
8 São molhados pelas chuvas dos montes
e, na falta dum abrigo, Lm 4.5achegam-se a um rochedo.
9 Há os que arrancam do peito Jó 6.27, ref.o órfão
e tomam em penhor a roupa dos pobres,
10 de modo que estes andam nus, sem roupa,
e, famintos, carregam os molhos.
11 Espremem azeite dentro das casas daqueles homens;
pisam nos lagares deles e padecem sede.
12 Da cidade levantam-se os gemidos moribundos,
e clama a alma dos feridos.
Contudo, Deus Jó 9.23-24não o tem por loucura.
13 Estes são aqueles que se rebelam contra a luz;
não conhecem os caminhos dela,
nem permanecem nas suas veredas.
14 O homicida Mq 2.1levanta-se ao romper da alva,
Sl 10.8mata ao pobre e ao necessitado
e, de noite, torna-se ladrão.
15 Também os olhos do Pv 7.9adúltero aguardam o crepúsculo,
dizendo: Ninguém me verá.
E disfarça o seu rosto.
16 De noite Êx 22.2;Mt 6.19minam as casas;
de dia, se conservam encerrados.
Não conhecem a luz,
17 pois a manhã é para todos eles como a sombra da morte,
porque dela conhecem Jó 15.21, ref.os pavores.
18 Jó 22.11,16;27.20Passa rápido como o que é levado na superfície das águas.
Jó 5.3Maldita é a porção dos tais na terra;
não anda mais pelo caminho Jó 24.6,11das vinhas.
19 A sequidão e o calor Jó 6.16-17desfazem as águas de neve;
assim faz Jó 21.13o Sheol aos que pecaram.
20 Is 49.15A madre se esquecerá dele,
dele se banquetearão Jó 21.26os vermes,
não será Jó 18.17;Sl 34.16;Pv 10.7mais lembrado.
Jó 19.10;Dn 4.14Como árvore, será quebrado o injusto,
21 aquele que devora o estéril que não tem filhos
e não faz o bem Jó 22.9, ref.à viúva.
22 Não! Jó 9.4, ref.Pela sua força, Deus prolonga os dias dos valentes.
Ei-los de pé, quando Jó 18.20desesperavam da vida.
23 Ele lhes concede Jó 12.6, ref.estar em segurança, e nisso se estribam.
E Jó 10.4, ref.;11.11, ref.os seus olhos estão sobre os caminhos deles.
24 São exaltados, mas, Sl 37.10em breve tempo, se vão;
são Jó 14.21abatidos, colhidos como todos os mais,
são cortados como as espigas do trigo.
25 Se não é assim, Jó 6.28;27.4quem me desmentirá
e reduzirá a nada as minhas palavras?