Jó 29

Jób rajzolja előbbi boldogságát

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: 2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! 3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; 4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! 5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; 6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; 7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: 8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. 9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. 10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. 11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. 12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. 13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. 15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. 16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. 17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. 19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. 20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. 21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. 22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. 23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. 24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

Lamentação de Jó ao lembrar-se do seu primeiro estado

1 De novo, prosseguiu no seu *Jó 13.12;27.1;Nm 23.7;24.3discurso e disse:

2 Quem me dera ser como fui nos meses antigos,

como nos dias em que *Jr 31.28Deus me guardava!

3 Quando a sua lâmpada luzia sobre a minha cabeça

e quando eu, *Jó 11.17guiado pela sua luz, caminhava através das trevas;

4 como fui nos dias do meu vigor,

quando *Jó 15.8;Sl 25.14;Pv 3.32a amizade de Deus estava sobre a minha tenda;

5 quando o Todo-Poderoso estava comigo,

e meus filhos me rodeavam;

6 quando meus passos eram banhados em *Jó 20.17;Dt 32.14manteiga

e quando *Dt 32.13a pedra derramava para mim rios de azeite;

7 quando eu saía para ir *Jó 31.21à porta da cidade

e mandava preparar-me um assento na praça.

8 Viam-me os mancebos e escondiam-se,

e os velhos levantavam-se e punham-se em pé.

9 Os príncipes *Jó 29.21cessavam de falar,

*Jó 21.5e punham a mão sobre a sua boca;

10 A voz dos nobres *Jó 29.22emudecia,

e a sua língua apegava-se ao seu paladar.

11 Pois *Jó 4.3-4o ouvido que me ouvia chamava-me bem-aventurado;

e o olho que me via dava testemunho de mim,

12 porque eu livrava *Jó 24.4,9;34.28ao pobre que gritava

*Jó 31.17,21e ao órfão que não tinha quem o socorresse.

13 A bênção do que estava *Jó 31.19a perecer vinha sobre mim,

e eu fazia que o *Jó 22.9, ref.coração da viúva cantasse de alegria.

14 *Jó 27.5-6;Sl 132.9;Is 59.17;61.10;Ef 6.14Vestia-me da retidão, e ela se vestia de mim;

a minha justiça era como um manto e como um diadema.

15 Fazia-me olhos para o cego

e pés, para o coxo.

16 Eu era o pai *Jó 24.4, ref.dos necessitados

e examinava a causa dos desconhecidos.

17 Eu *Sl 3.7quebrava os queixos do iníquo

e arrancava-lhe a presa dentre os dentes.

18 Então, dizia eu: Morrerei no meu ninho,

multiplicarei os meus dias como a areia.

19 A minha *Jr 17.8raiz se estenderá até as águas,

e o *Os 14.5orvalho ficará a noite toda sobre os meus ramos.

20 A minha glória se renovará em mim,

e o meu *Gn 49.24;Sl 18.34arco será revigorado na minha mão.

21 A mim *Jó 29.9;4.3me ouviam, e esperavam,

e guardavam silêncio para receberem o meu conselho.

22 Depois de falar eu, *Jó 29.10nada replicavam.

*Dt 32.2As minhas razões caíam sobre eles como orvalho.

23 Esperavam-me como a chuva

e abriam a sua boca como as chuvas tardias.

24 Eu me sorria para eles, quando não tinham confiança;

e a luz do meu rosto, não a podiam abater.

25 Eu lhes escolhia o caminho, e me sentava *Jó 1.3;31.37como chefe,

e estava como um rei entre as tropas,

*Jó 4.4;16.5como quem consola os aflitos.