Jó 36

Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal

1 És folytatá Elihu, és monda: 2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. 3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. 4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. 5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. 6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. 7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. 8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: 9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. 10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: 11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. 12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. 13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. 14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. 15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. 16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; 17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. 18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. 19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! 20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. 21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. 22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? 23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? 24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! 25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. 26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. 27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, 28 A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. 29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? 30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. 31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. 32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. 33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. 34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

Eliú justifica a Deus e diz a Jó que o seu pecado estorva a bênção daquele

1 Prosseguiu ainda Eliú:

2 Espera-me um pouco, e te mostrarei,

porque ainda tenho alguma coisa a dizer a favor de Deus.

3 De longe, trarei o meu conhecimento

e ao meu Criador atribuirei *Jó 8.3;37.23a justiça.

4 Pois, na verdade, *Jó 33.3, ref.as minhas palavras não são falsas.

Está contigo *Jó 37.16um que tem perfeito conhecimento.

5 Eis que Deus é grande e *Sl 22.24;69.33;102.17não despreza a ninguém.

*Jó 12.13, ref.É grande no poder do entendimento.

6 *Jó 8.22, ref.;34.26Ele não preserva a vida do iníquo,

mas faz justiça *Jó 5.15, ref.aos aflitos.

7 Dos justos *Sl 33.18;34.15não aparta os seus olhos,

mas, juntamente *Jó 5.11;Sl 113.8com os reis sobre o trono,

fá-los sentar para sempre, e são exaltados.

8 Se estiverem presos em grilhões

e atados com as cordas *Jó 36.15,21da aflição,

9 ele lhes faz ver as suas obras,

as suas transgressões e *Jó 15.25que se têm portado com soberba.

10 *Jó 36.15;33.16Abre-lhes também o ouvido para receberem a instrução

*Jó 36.21;2Rs 17.13;Jn 3.8e ordena que se tornem da iniquidade.

11 Se o ouvirem e o servirem,

passarão os seus dias em prosperidade

e os seus anos, em prazeres.

12 Mas, se não ouvirem, perecerão *Jó 15.22, ref.à espada

*Jó 4.21e morrerão na sua cegueira.

13 Porém os ímpios de coração se entregam à cólera;

não clamam a Deus por socorro, quando os põe em grilhões.

14 Perdem a vida na sua mocidade

e morrem como os sodomitas.

15 Ele livra o aflito *Jó 36.8,21por meio da sua aflição

e, na opressão, lhe *Jó 36.10abre o ouvido.

16 Na verdade, *Os 2.14te haveria tirado da angústia

para um lugar espaçoso, onde não há estreiteza;

e as iguarias da sua mesa seriam cheias de gordura.

17 Mas estás de completo acordo com *Jó 22.5,10-11o juízo do iníquo;

o juízo e a justiça tomarão conta de ti.

18 Não permitas, pois, que *Jó 34.33;Jn 4.4,9a ira te induza a escarnecer;

nem te desvie a grandeza *Jó 33.24do resgate.

19 Bastarão, porventura, as tuas riquezas, para que não estejas em aperto,

ou todas as forças da tua fortaleza?

20 Não suspires *Jó 34.20,25pela noite,

em que povos são cortados do seu lugar.

21 Guarda, *Jó 36.10;Sl 31.6;66.18não declines para a iniquidade,

pois isso escolhes antes que *Jó 36.8,15a aflição.

22 Eis que Deus, em seu poder, procede com alteza.

*Jó 35.11Quem ensina como ele?

23 Quem lhe prescreveu o seu caminho?

Ou quem poderá dizer: *Jó 8.3, ref.Praticaste a injustiça?

24 Lembra-te de magnificares as suas obras,

de que têm *Êx 15.1;Jz 5.1;1Cr 16.9;Sl 59.16;138.5cantado os homens.

25 Todos os homens têm olhado para elas;

o homem as contempla de longe.

26 Eis que Deus é *Jó 11.7-9, ref.;37.23grande, e não o conhecemos;

*Jó 10.5;Sl 90.2;102.24,27o número dos seus anos não se pode esquadrinhar.

27 *Jó 36.26-29;5.10;37.6,11;38.28;Sl 147.8Pois suga as gotas de água,

que do seu vapor se tornam em chuva,

28 a qual as nuvens derramam

e fazem cair abundantemente sobre o homem.

29 Também pode alguém, porventura, entender *Jó 37.11,16o expandir das nuvens,

*Jó 26.14os trovões do seu pavilhão?

30 Eis que ao redor de si estende a sua luz

e cobre o fundo do mar.

31 Pois, por estas coisas, *Jó 37.13julga o povo;

*Sl 104.27;136.25;At 14.17ele dá alimento em abundância.

32 Cobre as mãos com o relâmpago

*Jó 37.11-12,15e dá-lhe ordem contra o agressor.

33 *Jó 37.2O fragor da tempestade dá notícias a respeito dele;

também o gado o faz a respeito do temporal que vem subindo.