1 E SOFAR Naamatita rispose e disse:2 Non risponderebbesi egli ad un uomo di tante parole? Ed un uomo loquace sarebbe egli per ciò reputato giusto?3 Faranno le tue ciancie tacer gli uomini? Ti farai tu beffe, senza che alcuno ti faccia vergogna?4 Or tu hai detto: La mia maniera di vita è pura, Ed io sono stato netto davanti agli occhi tuoi.5 Ma volesse pure Iddio parlare, Ed aprir le sue labbra teco;6 E dichiararti i segreti della sapienza; Perciocchè sono doppi; E tu conosceresti che Iddio ti fa portar pena minore Che la tua iniquità non merita di ragione7 Potresti tu trovar modo d’investigare Iddio? Potresti tu trovar l’Onnipotente in perfezione?8 Queste cose sono le altezze de’ cieli, che ci faresti? Son più profonde che l’inferno, come le conosceresti?9 La lor distesa è più lunga che la terra, E la lor larghezza è più grande che il mare.10 Se Iddio sovverte, ovvero s’egli serra, E raccoglie, chi ne lo storrà?11 Perciocchè egli conosce gli uomini vani; E veggendo l’iniquità, non vi porrebbe egli mente?12 Ma l’uomo è scemo di senno, e temerario di cuore; E nasce simile a un puledro di un asino salvatico13 Se tu addirizzi il cuor tuo, E spieghi le palme delle tue mani a lui;14 Se vi è iniquità nella tua mano, e tu l’allontani da te, E non lasci dimorare alcuna perversità ne’ tuoi tabernacoli;15 Allora certamente tu alzerai la faccia netta di macchia, E sarai stabilito, e non avrai paura di nulla;16 Perciocchè tu dimenticherai gli affanni, E te ne ricorderai come d’acque trascorse;17 E ti si leverà un tempo più chiaro che il mezzodì; Tu risplenderai, tu sarai simile alla mattina;18 E sarai in sicurtà; perciocchè vi sarà che sperare; E pianterai il tuo padiglione, e giacerai sicuramente;19 E ti coricherai, e niuno ti spaventerà; E molti ti supplicheranno.20 Ma gli occhi degli empi verranno meno, Ed ogni rifugio sarà perduto per loro; E la loro unica speranza sarà di render lo spirito

1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?11 Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;16 Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.17 Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!