1 Certo l’argento ha la sua miniera, E l’oro un luogo dove è fuso.
2 Il ferro si trae dalla polvere, E la pietra liquefatta rende del rame.
3 L’uomo ha posto un termine alle tenebre, E investiga ogni cosa infino al fine; Le pietre che son nell’oscurità e nell’ombra della morte;
4 Ove i torrenti che il piè avea dimenticati scoppiano fuori, E impediscono che niuno vi stia appresso; Poi scemano, e se ne vanno per opera degli uomini.
5 La terra, che produce il pane, Disotto è rivolta sottosopra, e pare tutta fuoco.
6 Le pietre di essa sono il luogo degli zaffiri, E vi è della polvere d’oro.
7 Niuno uccello rapace ne sa il sentiero, E l’occhio dell’avvoltoio non riguardò mai là.
8 I leoncini della leonessa non calcarono giammai que’ luoghi, Il leone non vi passò giammai.
9 L’uomo mette la mano a’ macigni; Egli rivolta sottosopra i monti fin dalla radice.
10 Egli fa de’ condotti a’ rivi per mezzo le rupi; E l’occhio suo vede ogni cosa preziosa.
11 Egli tura i fiumi che non gocciolino, E trae fuori in luce le cose nascoste.
12 Ma la sapienza, onde si trarrà ella? E dov’è il luogo dell’intelligenza?
13 L’uomo non conosce il prezzo di essa; Ella non si trova nella terra de’ viventi
14 L’abisso dice: Ella non è in me; E il mare dice: Ella non è appresso di me.
15 Ei non si può dare oro per essa, Nè può pesarsi argento per lo prezzo suo.
16 Ella non può essere apprezzata ad oro di Ofir, Nè ad onice prezioso, nè a zaffiro.
17 Nè l’oro, nè il diamante, non posson pareggiarla di prezzo; Ed alcun vasellamento d’oro fino non può darsi in iscambio di essa.
18 Appo lei non si fa menzione di coralli, nè di perle; La valuta della sapienza è maggiore che quella delle gemme.
19 Il topazio di Etiopia non la può pareggiar di prezzo; Ella non può essere apprezzata ad oro puro
20 Onde viene adunque la sapienza? E dove è il luogo dell’intelligenza?
21 Conciossiachè ella sia nascosta agli occhi d’ogni vivente, Ed occulta agli uccelli del cielo.
22 Il luogo della perdizione e la morte dicono: Noi abbiamo con gli orecchi solo udita la fama di essa.
23 Iddio solo intende la via di essa, E conosce il suo luogo.
24 Perciocchè egli riguarda fino all’estremità della terra, Egli vede sotto tutti i cieli.
25 Quando egli dava il peso al vento, E pesava le acque a certa misura;
26 Quando egli poneva il suo ordine alla pioggia, E la via a’ lampi de’ tuoni;
27 Allora egli la vedeva, e la contava; Egli l’ordinava, ed anche l’investigava.
28 Ma egli ha detto all’uomo: Ecco, il timor del Signore è la sapienza; E il ritrarsi dal male è l’intelligenza
1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2 A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.
3 Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.
5 Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;
6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9 Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.
10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13 Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.
14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15 Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.
16 Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.
18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.
20 A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?
21 Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.
22 A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!
23 Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.
24 Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.
25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26 Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:
27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.