1 E BILDAD Suhita rispose, e disse:

2 Infino a quando proferirai tali ragionamenti, E saranno le parole della tua bocca come un vento impetuoso?

3 Iddio pervertirebbe egli il giudicio? L’Onnipotente pervertirebbe egli la giustizia?

4 Se i tuoi figliuoli hanno peccato contro a lui, Egli altresì li ha dati in mano del lor misfatto.

5 Ma quant’è a te, se tu ricerchi Iddio, E chiedi grazia all’Onnipotente;

6 Se tu sei puro e diritto, Certamente egli si risveglierà di presente in favor tuo, E farà prosperare il tuo giusto abitacolo.

7 E la tua condizione di prima sarà stata piccola, E l’ultima diventerà grandissima

8 Perciocchè domanda pur le età primiere, E disponti ad informarti da’ padri loro;

9 Imperocchè, quant’è a noi, siamo sol da ieri in qua, E non abbiamo intendimento; Perchè i nostri giorni son come un’ombra sopra la terra;

10 Non insegnerannoti essi, e non parlerannoti, E non trarranno essi fuori ragionamenti dal cuor loro?

11 Il giunco sorgerà egli senza pantano? L’erba de’ prati crescerà ella senz’acqua?

12 E pure, mentre è ancor verde, e non è ancora segata, Si secca avanti ogni altra erba.

13 Tali son le vie di tutti quelli che dimenticano Iddio, E così perirà la speranza dell’ipocrita;

14 La cui speranza sarà troncata, E la cui confidanza sarà una casa di ragnolo.

15 Egli si appoggerà in su la casa sua, ma quella non istarà ferma; Egli si atterrà ad essa, ma ella non istarà in piè.

16 Egli è verdeggiante al sole, E i suoi rami si spandono fuori in sul giardino, nel quale è piantato;

17 Le sue radici s’intralciano presso alla fonte, Egli mira la casa di pietra.

18 Ma, se alcuno lo manderà in ruina, divellendolo dal luogo suo, Questo lo rinnegherà dicendo: Io non ti vidi giammai.

19 Ecco, tale è l’allegrezza della sua via, E dalla polvere ne germoglieranno altri

20 Ecco, Iddio non disdegna l’uomo intiero; Ma altresì non presta la mano a’ maligni.

21 Ancora empierà egli la tua bocca di riso, E le tue labbra di giubilo.

22 Quelli che ti odiano saranno vestiti di vergogna; Ma il tabernacolo degli empi non sarà più

1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.

5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;

6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7 És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8 Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!

9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.

13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16 Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.

17 Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18 Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

19 Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.

21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22 Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.