1 ED Elifaz Temanita rispose, e disse:2 Se noi imprendiamo a parlarti, ti sarà egli molesto? Ma pur chi potrebbe rattener le parole?3 Ecco, tu correggevi molti, E rinforzavi le mani rimesse.4 I tuoi ragionamenti ridirizzavano quelli che vacillavano, E tu raffermavi le ginocchia che piegavano.5 Ma ora che il male ti è avvenuto, tu te ne affanni; Ora ch’è giunto fino a te, tu ne sei smarrito.6 La tua pietà non è ella stata la tua speranza, E l’integrità delle tue vie la tua aspettazione? 7 Deh! rammemorati, quale innocente perì mai, Ed ove furono gli uomini diritti mai distrutti?8 Siccome io ho veduto che quelli che arano l’iniquità, E seminano la perversità, la mietono.9 Essi periscono per l’alito di Dio, E son consumati dal soffiar delle sue nari.10 Il ruggito del leone, e il grido del fier leone son ribattuti; E i denti de’ leoncelli sono stritolati.11 Il vecchio leone perisce per mancamento di preda, E i figli della leonessa son dissipati12 Or mi è stata di nascosto significata una parola, E l’orecchio mio ne ha ritenuto un poco.13 Fra le immaginazioni delle visioni notturne, Quando il più profondo sonno cade sopra gli uomini,14 Mi è venuto uno spavento ed un tremito, Che ha spaventate tutte quante le mie ossa.15 Ed uno spirito è passato davanti a me, Che mi ha fatto arricciare i peli della mia carne;16 Egli si è fermato, ed io non ho riconosciuto il suo aspetto; Una sembianza è stata davanti agli occhi miei, Ed io ho udita una voce sommessa che diceva:17 L’uomo sarebbe egli giustificato da Dio? L’uomo sarebbe egli giudicato puro dal suo fattore?18 Ecco, egli non si fida ne’ suoi servitori, E scorge della temerità ne’ suoi Angeli.19 Quanto più in coloro che abitano in case di fango, Il cui fondamento è nella polvere, E che son ridotti in polvere, esposti a’ vermi?20 Dalla mattina alla sera sono stritolati, E periscono in perpetuo, senza che alcuno vi ponga mente.21 L’eccellenza ch’era in loro non si diparte ella? Muoiono, ma non con sapienza

1 És felele a témáni Elifáz, és monda:2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?