1 Grida pure, vi sarà egli alcuno che ti risponda? Ed a cui d’infra i santi ti rivolgerai tu?2 Conciossiachè il cruccio uccida il pazzo, E lo sdegno faccia morir lo stolto.3 Io ho veduto il pazzo che si radicava; Ma incontanente ho maledetto il suo abitacolo.4 I suoi figliuoli son lungi dalla salvezza, E sono oppressati nella porta, senza che alcuno li riscuota.5 L’affamato divora la ricolta di esso, E la rapisce di mezzo le spine; E i ladroni trangugiano le sue facoltà6 Perciocchè la sventura non ispunta dalla polvere, E il dolore non germoglia dalla terra;7 Benchè l’uomo nasca per soffrire, Come le faville delle brace per volare in alto.8 Ma quant’è a me, io ricercherei pure Iddio, Ed addirizzerei il mio ragionamento a Dio;9 Il quale fa cose sì grandi, che non si posson investigare; E tante cose maravigliose, che non si possono annoverare;10 Che manda la pioggia in su la terra, E le acque in su le campagne;11 Che innalza i bassi, E fa che quelli ch’erano in duolo sono esaltati per salvazione;12 Che disperde i pensieri degli astuti, E fa che le lor mani non possono far nulla di bene ordinato.13 Egli soprapprende i savi nella loro astuzia, E fa che il consiglio de’ perversi va in ruina.14 Di giorno scontrano tenebre, E in pien mezzodì vanno a tentone come di notte.15 Ma egli salva il bisognoso dalla spada, Dalla gola loro, e dalla mano del possente.16 E vi è qualche speranza per lo misero; Ma l’iniquità ha la bocca turata17 Ecco, beato è l’uomo, il quale Iddio castiga; E però non disdegnar la correzione dell’Onnipotente.18 Perciocchè egli è quel che manda la doglia e altresì la fascia; Egli è quel che fa la piaga, e le sue mani altresì guariscono.19 In sei afflizioni egli ti libererà, Ed in sette il male non ti toccherà.20 In tempo di fame egli ti riscoterà dalla morte, E in tempo di guerra dalla spada.21 Al tempo del flagello della lingua tu sarai nascosto; E non temerai la desolazione, quando verrà.22 Tu riderai del guasto e della carestia; E non temerai delle fiere della terra.23 Perciocchè tu avrai patto eziandio con le pietre de’ campi; E le fiere della campagna ti saranno rendute pacifiche.24 E tu conoscerai per prova che il tuo padiglione non sarà se non pace, E governerai la tua casa, e nulla ti verrà fallito.25 E riconoscerai che la tua progenie sarà molta, E che i tuoi discendenti saranno come l’erba della terra.26 Tu entrerai in estrema vecchiezza nel sepolcro, Come la bica delle biade è accumulata al suo tempo.27 Ecco ciò noi ti diciamo; noi l’abbiamo investigato; egli è così; Ascoltalo, e riconoscilo

1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.