1 Salamon bölcs mondásai. a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.5 Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.8 A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.12 A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.15 A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.17 A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.18 A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.23 Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]24 A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.26 Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.29 Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.31 Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.

1 O filho sábio é a alegria de seu pai; o insensato, porém, a aflição de sua mãe.2 Tesouros mal adquiridos de nada servem, mas a justiça livra da morte.3 O Senhor não deixa o justo passar fome, mas repele a cobiça do ímpio.4 A mão preguiçosa causa a indigência; a mão diligente se enriquece.5 Quem recolhe no verão é um filho prudente; quem dorme na ceifa merece a vergonha.6 As bênçãos descansam sobre a cabeça do justo, mas a boca dos maus oculta a injustiça.7 A memória do justo alcança as bênçãos; o nome dos ímpios apodrecerá.8 O sábio de coração recebe os preceitos, mas o insensato caminha para a ruína.9 Quem anda na integridade caminha com segurança, mas quem emprega astúcias será descoberto.10 Quem pisca os olhos traz desgosto, mas o que repreende com franqueza procura a paz.11 A boca do justo é uma fonte de vida; a do ímpio, porém, esconde injustiça.12 O ódio desperta rixas; a caridade, porém, supre todas as faltas.13 Nos lábios do sábio encontra-se a sabedoria; no dorso do insensato a correção.14 Os sábios entesouram a sabedoria, mas a boca do tolo é uma desgraça sempre ameaçadora.15 A fortuna do rico é a sua cidade forte; a pobreza dos indigentes ocasiona-lhes ruína.16 O salário do justo é para a vida; o fruto do ímpio produz o pecado.17 O que observa a disciplina está no caminho da vida; anda errado o que esquece a repressão.18 Quem dissimula o ódio é um mistificador; um insensato o que profere calúnias.19 Não pode faltar o pecado num caudal de palavras; quem modera os lábios é um homem prudente.20 A língua do justo é prata finíssima; o coração dos maus, porém, para nada serve.21 Os lábios dos justos nutrem a muitos; mas os néscios perecem por falta de inteligência.22 É a bênção do Senhor que enriquece; o labor nada acrescenta a ela.23 É um divertimento para o ímpio praticar o mal; e para o sensato, ser sábio.24 O que receia o mal, este cai sobre ele. O desejo do justo lhe é concedido.25 Quando passa a tormenta, desaparece o perverso, mas o justo descansa sobre fundamentos duráveis.26 Como o vinagre nos dentes e a fumaça nos olhos, assim é o preguiçoso para os que o mandam.27 O temor do Senhor prolonga os dias, mas os anos dos ímpios serão abreviados.28 A expectativa dos justos causa alegria; a esperança dos ímpios, porém, perecerá.29 Para o homem íntegro o Senhor é uma fortaleza, mas é a ruína dos que fazem o mal.30 Jamais o justo será abalado, mas os ímpios não habitarão a terra.31 A boca do justo produz sabedoria, mas a língua perversa será arrancada.32 Os lábios do justo sabem dizer o que é agradável; a boca dos maus, o que é mal.