1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]
7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.
11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,
12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.
16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,
17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;
18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.
1 Meu filho, se acolheres minhas palavras e guardares com carinho meus preceitos,
2 ouvindo com atenção a sabedoria e inclinando teu coração para o entendimento;
3 se tu apelares à penetração, se invocares a inteligência,
4 buscando-a como se procura a prata; se a pesquisares como um tesouro,
5 então compreenderás o temor do Senhor, e descobrirás o conhecimento de Deus,
6 porque o Senhor é quem dá a sabedoria, e de sua boca é que procedem a ciência e a prudência.
7 Ele reserva para os retos a salvação e é um escudo para os que caminham com integridade;
8 protege as sendas da retidão e guarda o caminho de seus fiéis.
9 Então compreenderás a justiça e a eqüidade, a retidão e todos os caminhos que conduzem ao bem.
10 Quando a sabedoria penetrar em teu coração e o saber deleitar a tua alma,
11 a reflexão velará sobre ti, amparar-te-á a razão,
12 para preservar-te do mau caminho, do homem de conversas tortuosas
13 que abandona o caminho reto para percorrer caminhos tenebrosos;
14 que se compraz em praticar o mal e se alegra com a maldade;
15 do homem cujos caminhos são tortuosos e os trilhos sinuosos.
16 Ela te preservará da mulher alheia, da estranha que emprega palavras lisonjeiras,
17 que abandona o esposo de sua juventude e se esquece da aliança de seu Deus.
18 Sua casa declina para a morte, seu caminho leva aos lugares sombrios;
19 não retornam os que a buscam, nem encontram as veredas da vida.
20 Assim tu caminharás pela estrada dos bons e seguirás as pegadas dos justos,
21 porque os homens retos habitarão a terra, e os homens íntegros nela permanecerão,
22 enquanto os maus serão arrancados da terra e os pérfidos dela serão exterminados.