1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:2 Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,8 Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;11 Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.14 Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.15 Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.16 E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,19 A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!20 Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.24 Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.25 Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;26 Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!27 Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

1 Meu filho, se ficaste por fiador do teu próximo, se estendeste a mão a um estranho,2 se te ligaste com as palavras de teus lábios, se ficaste cativo com a tua própria linguagem,3 faze, pois, meu filho, o que te digo: livra-te, pois caíste nas mãos do teu próximo; vai, apressa-te, solicita-o com instância,4 não concedas sono aos teus olhos, nem repouso às tuas pálpebras.5 Salva-te como a gazela {do caçador}, e como o pássaro das mãos do que arma laços.6 Vai, ó preguiçoso, ter com a formiga, observa seu proceder e torna-te sábio:7 ela não tem chefe, nem inspetor, nem mestre;8 prepara no verão sua provisão, apanha no tempo da ceifa sua comida.9 Até quando, ó preguiçoso, dormirás? Quando te levantarás de teu sono?10 Um pouco para dormir, outro pouco para dormitar, outro pouco para cruzar as mãos no seu leito,11 e a indigência virá sobre ti como um ladrão; a pobreza, como um homem armado.12 É um homem perverso, um iníquo aquele que caminha com falsidade na boca;13 pisca os olhos, bate com o pé, faz sinais com os dedos;14 só há perversidade em seu coração, não cessa de maquinar o mal, e de semear questões.15 Por isso, repentinamente, virá sua ruína, de improviso ficará irremediavelmente quebrantado.16 Seis coisas há que o Senhor odeia e uma sétima que lhe é uma abominação:17 olhos altivos, língua mentirosa, mãos que derramam sangue inocente,18 um coração que maquina projetos perversos, pés pressurosos em correr ao mal,19 um falso testemunho que profere mentiras e aquele que semeia discórdias entre irmãos.20 Guarda, filho meu, os preceitos de teu pai, não desprezes o ensinamento de tua mãe.21 Traze-os constantemente ligados ao teu coração e presos ao teu pescoço.22 Servir-te-ão de guia ao caminhares, de guarda ao dormires e falarão contigo ao despertares,23 porque o preceito é uma tocha, o ensinamento é uma luz, a correção e a disciplina são o caminho da vida,24 para te preservar da mulher corrupta e da língua lisonjeira da estranha.25 Não cobices sua formosura em teu coração, não te deixes prender por seus olhares;26 por uma meretriz o homem se reduz a um pedaço de pão, e a mulher adúltera arrebata a vida preciosa do homem.27 Porventura pode alguém esconder fogo em seu seio sem que suas vestes se inflamem?28 Pode caminhar sobre brasas sem que seus pés se queimem?29 Assim o que vai para junto da mulher do seu próximo não ficará impune depois de a tocar.30 Não se despreza o ladrão que furta para satisfazer seu apetite, quando tem fome;31 se for preso, restituirá sete vezes mais e entregará todos os bens de sua casa.32 Quem comete adultério carece de senso, é por sua própria culpa que um homem assim procede.33 Só encontrará infâmia e ignomínia e seu opróbrio não se apagará,34 porque o marido, furioso e ciumento, não perdoará no dia da vingança,35 não se aplacará por resgate algum, nem aceitará nada, se multiplicares os presentes.