1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.2 Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?3 Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.6 Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.7 Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.11 Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.12 Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.14 Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.15 Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.16 Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.17 Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.18 Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.21 Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.22 Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.23 Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.24 Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.25 Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.26 Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.28 Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!31 Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!

1 Palavras de Lamuel, rei de Massa, que lhe foram ensinadas por sua mãe:2 Meu filho, filho de minhas entranhas, que te direi eu? Não, ó filho de meus votos!3 Não dês teu vigor às mulheres e teu caminho àquelas que perdem os reis.4 Não é próprio dos reis, Lamuel, não convém aos reis beber vinho, nem aos príncipes dar-se aos licores,5 para que, bebendo, eles não esqueçam a lei e não desconheçam o direito de todos os infelizes.6 Dai a bebida forte àquele que desfalece e o vinho àquele que tem amargura no coração:7 que ele beba e esquecerá sua miséria e já não se lembrará de suas mágoas.8 Abre tua boca a favor do mundo, pela causa de todos os abandonados;9 abre tua boca para pronunciar sentenças justas, faze justiça ao aflito e ao indigente.10 Uma mulher virtuosa, quem pode encontrá-la? Superior ao das pérolas é o seu valor.11 Confia nela o coração de seu marido, e jamais lhe faltará coisa alguma.12 Ela lhe proporciona o bem, nunca o mal, em todos os dias de sua vida.13 Ela procura lã e linho e trabalha com mão alegre.14 Semelhante ao navio do mercador, manda vir seus víveres de longe.15 Levanta-se, ainda de noite, distribui a comida à sua casa e a tarefa às suas servas.16 Ela encontra uma terra, adquire-a. Planta uma vinha com o ganho de suas mãos.17 Cinge os rins de fortaleza, revigora seus braços.18 Alegra-se com o seu lucro, e sua lâmpada não se apaga durante a noite.19 Põe a mão na roca, seus dedos manejam o fuso.20 Estende os braços ao infeliz e abre a mão ao indigente.21 Ela não teme a neve em sua casa, porque toda a sua família tem vestes duplas.22 Faz para si cobertas: suas vestes são de linho fino e de púrpura.23 Seu marido é considerado nas portas da cidade, quando se senta com os anciãos da terra.24 Tece linha e o vende, fornece cintos ao mercador.25 Fortaleza e graça lhe servem de ornamentos; ri-se do dia de amanhã.26 Abre a boca com sabedoria, amáveis instruções surgem de sua língua.27 Vigia o andamento de sua casa e não come o pão da ociosidade.28 Seus filhos se levantam para proclamá-la bem-aventurada e seu marido para elogiá-la.29 Muitas mulheres demonstram vigor, mas tu excedes a todas.30 A graça é falaz e a beleza é vã; a mulher inteligente é a que se deve louvar.31 Dai-lhe o fruto de suas mãos e que suas obras a louvem nas portas da cidade.