1 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.
2 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
3 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.
4 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
7 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
9 Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
10 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]
12 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
13 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
14 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
16 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
17 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
19 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
21 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.
22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.
24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
25 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.
26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
27 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.
28
1 Aquele que ama a correção ama a ciência, mas o que detesta a reprimenda é um insensato.
2 O homem de bem alcança a benevolência do Senhor; o Senhor condena o homem que premedita o mal.
3 Não se firma o homem pela impiedade, mas a raiz dos justos não será abalada.
4 Uma mulher virtuosa é a coroa de seu marido, mas a insolente é como a cárie nos seus ossos.
5 Os pensamentos dos justos são cheios de retidão; as tramas dos perversos são cheias de dolo.
6 As palavras dos ímpios são ciladas mortíferas, enquanto a boca dos justos os salva.
7 Transtornados, os ímpios não subsistirão, mas a casa dos justos permanecerá firme.
8 Avalia-se um homem segundo a sua inteligência, mas o perverso de coração incorrerá em desprezo.
9 Mais vale um homem humilde, que tem um servo, que o jactancioso, que não tem o que comer.
10 O justo cuida das necessidades do seu gado, mas cruéis são as entranhas do ímpio.
11 Quem cultiva sua terra será saciado de pão; quem procura as futilidades é um insensato.
12 O ímpio cobiça o laço do perverso, mas a raiz do justo produz fruto.
13 No pecado dos lábios há uma cilada funesta, mas o justo livra-se da angústia.
14 O homem se farta com o fruto de sua boca; cada qual recebe a recompensa da obra de suas mãos.
15 Ao insensato parece reto seu caminho, enquanto o sábio ouve os conselhos.
16 O louco mostra logo a sua irritação; o circunspecto dissimula o ultraje.
17 O homem sincero anuncia a justiça; a testemunha falsa profere mentira.
18 O falador fere com golpes de espada; a língua dos sábios, porém, cura.
19 Os lábios sinceros permanecem sempre constantes; a língua mentirosa dura como um abrir e fechar de olhos.
20 No coração dos que tramam males há engano; a alegria está naqueles que dão conselhos de paz.
21 Ao justo nenhum mal pode abater, mas os maus enchem-se de tristezas.
22 Os lábios mentirosos são abominação para o Senhor, mas os que procedem com fidelidade agradam-lhe.
23 O homem prudente oculta sua sabedoria; o coração dos insensatos proclama sua própria loucura.
24 A mão diligente dominará; a mão preguiçosa torna-se tributária.
25 A aflição no coração do homem o deprime; uma boa palavra restitui-lhe a alegria.
26 O justo guia seu companheiro, mas o caminho dos ímpios os perde.
27 O indolente não assa o que caçou; um homem diligente, porém, é um tesouro valioso.
28 A vida está na vereda da justiça; o caminho do ódio, porém, conduz à morte.