1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.

1 Provérbios de Salomão, filho de Davi, rei de Israel,2 para conhecer a sabedoria e a instrução, para compreender as palavras sensatas,3 para adquirir as lições do bom senso, da justiça, da eqüidade e da retidão;4 para dar aos simples o discernimento, ao adolescente a ciência e a reflexão.5 Que o sábio escute, e aumentará seu saber, e o homem inteligente adquirirá prudência6 para compreender os provérbios, as alegorias, as máximas dos sábios e seus enigmas.7 O temor do Senhor é o princípio da sabedoria. Os insensatos desprezam a sabedoria e a instrução.8 Ouve, meu filho, a instrução de teu pai: não desprezes o ensinamento de tua mãe.9 Isto será, pois, um diadema de graça para tua cabeça e um colar para teu pescoço.10 Meu filho, se pecadores te quiserem seduzir, não consintas;11 se te disserem: Vem conosco, faremos emboscadas, para {derramar} sangue, armaremos ciladas ao inocente, sem motivo,12 como a região dos mortos devoremo-lo vivo, inteiro, como aquele que desce à cova.13 Nós acharemos toda a sorte de coisas preciosas, nós encheremos nossas casas de despojos.14 Tu desfrutarás tua parte conosco, uma só será a bolsa comum de todos nós!15 Oh, não andes com eles, afasta teus passos de suas sendas,16 porque seus passos se dirigem para o mal, e se apressam a derramar sangue.17 Debalde se lança a rede diante daquele que tem asas.18 Eles mesmos armam emboscadas contra seu próprio sangue e se enganam a si mesmos.19 Tal é a sorte de todo homem ávido de riqueza: arrebata a vida àquele que a detém.20 A Sabedoria clama nas ruas, eleva sua voz na praça,21 clama nas esquinas da encruzilhada, à entrada das portas da cidade ela faz ouvir sua voz: e até quando os que zombam se comprazerão na zombaria?22 Até quando, insensatos, amareis a tolice, e os tolos odiarão a ciência?23 Convertei-vos às minhas admoestações, espalharei sobre vós o meu espírito, ensinar-vos-ei minhas palavras.24 Uma vez que recusastes o meu chamado e ninguém prestou atenção quando estendi a mão,25 uma vez que negligenciastes todos os meus conselhos e não destes ouvidos às minhas admoestações,26 também eu me rirei do vosso infortúnio e zombarei, quando vos sobrevier um terror,27 quando vier sobre vós um pânico, como furacão; quando se abater sobre vós a calamidade, como a tempestade; e quando caírem sobre vós tribulação e angústia.28 Então me chamarão, mas não responderei; procurar-me-ão, mas não atenderei.29 Porque detestam a ciência sem lhe antepor o temor do Senhor,30 porque repelem meus conselhos com desprezo às minhas exortações;31 comerão do fruto dos seus erros e se saciarão com seus planos,32 porque a apostasia dos tolos os mata e o desleixo dos insensatos os perde.33 Aquele que me escuta, porém, habitará com segurança, viverá tranqüilo, sem recear dano algum.