1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.2 Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.3 A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.5 A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.7 A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.8 A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.9 Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.21 Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.23 A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.

1 O ímpio foge sem que ninguém o persiga, mas o justo sente-se seguro como um leão.2 Por causa do pecado de um país, multiplicam-se os chefes, mas sob um homem sábio e sensato {a ordem} perdura.3 Um pobre que oprime miseráveis é qual chuva torrencial, causa de fome.4 Quem abandona a instrução, louva o ímpio; quem a observa, faz-lhe guerra.5 Os homens maus não compreendem o que é justo; os que buscam o Senhor tudo entendem.6 Mais vale um pobre que caminha na integridade do que um rico em caminhos tortuosos.7 Um filho inteligente segue a instrução; quem convive com os devassos, torna-se a vergonha de seu pai.8 Quem aumenta sua fortuna por usuras e logro, ajunta para o que tem piedade dos pequenos.9 Aquele que afasta o ouvido para não ouvir a instrução, até em sua oração é um objeto de horror.10 Quem seduz os homens corretos para um mau caminho, cairá no fosso que ele mesmo cavou e para os íntegros caberá a herança da felicidade.11 O rico julga-se sábio, mas o pobre inteligente penetra-o a fundo.12 Quando os justos triunfam, há muita alegria; quando os ímpios se erguem, cada qual se esconde.13 Quem dissimula suas faltas, não há de prosperar; quem as confessa e as detesta, obtém misericórdia.14 Feliz daquele que vive em temor contínuo; mas o que endurece seu coração, cairá na desgraça.15 Leão rugidor, urso esfaimado: tal é o ímpio que domina sobre um povo pobre.16 Um príncipe, destituído de senso, é rico em extorsões, mas o que odeia o lucro viverá longos dias.17 O homem sobre o qual pesa o sangue de outro fugirá até o fosso: não o retenhas.18 O que caminha na integridade, será salvo; quem seguir por caminhos tortuosos cairá no fosso.19 O que cultiva seu solo, terá pão à vontade; o que corre atrás das vaidades fartar-se-á de miséria.20 O homem leal será cumulado de bênçãos; o que, porém, tem pressa de se enriquecer, não ficará impune.21 Não é bom mostrar-se parcial: há quem cometa este pecado por um pedaço de pão.22 O homem invejoso precipita-se atrás da fortuna: não sabe que vai cair sobre ele a indigência.23 Quem corrige alguém, encontra no fim mais gratidão do que lisonjas.24 Quem furta de seu pai ou de sua mãe, dizendo: Isto não é pecado!, é colega do bandoleiro.25 O homem cobiçoso provoca contendas, mas o que se fia no Senhor, será saciado.26 O que se fia em seu próprio coração, é um tolo; quem caminha com sabedoria, escapará do perigo.27 O que dá ao pobre, não padecerá penúria, mas quem fecha os olhos ficará cheio de maldições.28 Quando se erguem os ímpios, cada qual se oculta; quando eles perecem, multiplicam-se os justos.