1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

1 Não te gabes do dia de amanhã porque não sabes o que ele poderá engendrar.2 Que seja outro que te louve, não a tua própria boca; um estranho, não teus próprios lábios.3 Pesada é a pedra, pesada a areia, mais pesada ainda é a cólera de um tolo.4 Crueldade do furor, ímpetos da cólera: mas quem pode suportar o ciúme?5 Melhor é a correção manifesta do que uma amizade fingida.6 As feridas do amigo são provas de lealdade, mas os beijos do que odeia são abundantes.7 Saciado o apetite, calca aos pés o favo de mel; para o faminto tudo o que é amargo parece doce.8 Um pássaro que anda longe do seu ninho: tal é o homem que vive longe da sua terra.9 Azeite e incenso alegram o coração: a bondade de um amigo consola a alma.10 Não abandones teu amigo, o amigo de teu pai; não vás à casa do teu irmão em dia de aflição. Vale mais um vizinho que está perto, que um irmão distante.11 Sê sábio, meu filho, alegrarás meu coração e eu poderei responder ao que me ultrajar.12 O homem prudente percebe o mal e se põe a salvo; os imprudentes passam adiante e agüentam o peso.13 Toma a sua veste, porque ficou fiador de outrem, exige o penhor que deve aos estrangeiros.14 Quem, desde o amanhecer, louva seu vizinho em alta voz é censurado de o ter amaldiçoado.15 Goteira que cai de contínuo em dia de chuva e mulher litigiosa, tudo é a mesma coisa.16 Querer retê-la, é reter o vento, ou pegar azeite com a mão.17 O ferro com o ferro se aguça; o homem aguça o homem.18 Quem trata de sua figueira, comerá seu fruto; quem cuida do seu senhor, será honrado.19 Como o reflexo do rosto na água, assim é o coração do homem para o homem.20 A morada dos mortos e o abismo nunca se enchem; assim os olhos do homem são insaciáveis.21 Há um crisol para a prata, um forno para o ouro; assim o homem {é provado} pela sua reputação.22 Ainda que pisasses o insensato num triturador, entre os grãos, com um pilão, sua loucura não se separaria dele.23 Certifica-te bem do estado do teu gado miúdo; atende aos teus rebanhos,24 porque a riqueza não é eterna e a coroa não permanece de geração em geração.25 Quando se abre o prado, quando brotam as ervas, uma vez recolhido o feno das montanhas,26 tens ainda cordeiros para te vestir e bodes para pagares um campo,27 leite de cabra suficiente para teu sustento, para o sustento de tua casa e a manutenção das tuas servas.