1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

1 Não invejes os maus, nem desejes estar com eles,2 porque seus corações maquinam a violência e seus lábios só proclamam a iniqüidade.3 É com sabedoria que se constrói a casa, pela prudência ela se consolida.4 Pela ciência enchem-se os celeiros de todo bem precioso e agradável.5 O sábio é um homem forte, o douto é cheio de vigor.6 É com a prudência que empreenderás a guerra e a vitória depende de grande número de conselheiros.7 A sabedoria é por demais sublime para o tolo; à porta da cidade, ele não abre a boca.8 Quem medita fazer o mal, é chamado mestre intrigante.9 O desígnio da loucura é o pecado; e detrator é terror para os outros.10 Se te deixas abater no dia da adversidade, minguada é a tua força.11 Livra os que foram entregues à morte, salva os que cambaleiam indo para o massacre.12 Se disseres: Mas, não o sabia! Aquele que pesa os corações não o verá? Aquele que vigia tua alma não o saberá? E não retribuirá a cada qual segundo seu procedimento?13 Meu filho, come mel, pois é bom; um favo de mel é doce para teu paladar.14 Sabe, pois, que assim será a sabedoria para tua alma. Se tu a encontrares, haverá para ti um bom futuro e tua esperança não será frustrada.15 Não conspires, ó ímpio, contra a casa do justo, não destruas sua habitação!16 Porque o justo cai sete vezes, mas ergue-se, enquanto os ímpios desfalecem na desgraça.17 Não te alegres, se teu inimigo cair, se tropeçar, que não se rejubile teu coração,18 para não suceder que o Senhor o veja, e isto lhe desagrade, e tire de cima dele sua ira.19 Não te indignes à vista dos maus, não invejes os ímpios,20 porque para o mal não há futuro e o luzeiro dos ímpios extinguir-se-á.21 Meu filho, teme o Senhor e o rei, não te mistures com os sediciosos,22 porque, de repente, surgirá sua desgraça. Quem conhece a destruição de uns e de outros?23 O que segue é ainda dos sábios: Não é bom mostrar-se parcial no julgamento.24 Ao que diz ao culpado: Tu és inocente, os povos o amaldiçoarão, as nações o abominarão.25 Aqueles que sabem repreender são louvados, sobre eles cai uma chuva de bênçãos.26 Dá um beijo nos lábios aquele que responde com sinceridade.27 Cuida da tua tarefa de fora, aplica-te ao teu campo e depois edificarás tua habitação.28 Não sejas testemunha inconsiderada contra teu próximo. Queres, acaso, que teus lábios te enganem?29 Não digas: Far-lhe-ei o que me fez, pagarei a este homem segundo seus atos.30 Perto da terra do preguiçoso eu passei, junto à vinha de um homem insensato:31 eis que, por toda a parte, cresciam abrolhos, urtigas cobriam o solo, o muro de pedra estava por terra.32 Vendo isso, refleti; daquilo que havia visto, tirei esta lição:33 um pouco de sono, um pouco de torpor, um pouco cruzando as mãos para descansar34 e virá a indigência como um vagabundo, a miséria como um homem armado!