1 O günlerde Hizkiya ölümcül bir hastalığa yakalandı. Amots oğlu Peygamber Yeşaya ona gidip şöyle dedi: ‹‹RAB diyor ki, ‹Ev işlerini düzene sok. Çünkü iyileşmeyecek, öleceksin.› ››2 Hizkiya yüzünü duvara dönüp RABbe yalvardı:3 ‹‹Ya RAB, yürekten bir sadakatle önünde nasıl yaşadığımı, gözünde iyi olanı yaptığımı anımsa lütfen.›› Sonra acı acı ağlamaya başladı.4 Bunun üzerine RAB Yeşayaya seslendi:5 ‹‹Git, Hizkiyaya şunu söyle: ‹Atan Davutun Tanrısı RAB diyor ki: Duanı işittim, gözyaşlarını gördüm. Bak, ömrünü on beş yıl daha uzatacağım.6 Bu kenti savunacak, seni de kenti de Asur Kralının elinden kurtaracağım.7 Sözümü gerçekleştireceğime ilişkin sana vereceğim belirti şu olacak:8 RAB, batmakta olan güneşin Ahazın inşa ettiği basamakların üzerine düşen gölgesini on basamak kısaltacak.› ›› Böylece batmakta olan güneşin gölgesi on basamak kısaldı.9 Yahuda Kralı Hizkiya hastalanıp iyileştikten sonra şunları yazdı:10 ‹‹Hayatımın baharında ölüler diyarının kapılarından geçip 2 Ömrümün geri kalan yıllarından yoksun mu kalmalıyım?›› demiştim,11 ‹‹Yaşayanlar diyarında RABbi, evet, RABbi bir daha görmeyeceğim, 2 Bu dünyada yaşayanlar gibi insan yüzü görmeyeceğim bir daha.12 Evim bir çoban çadırı gibi bozuldu, alındı elimden. 2 Dokumacı gibi dürdüm yaşamımı, RAB tezgahtan beni kesti, 2 Bir gün içinde sonumu getiriverdi.13 Sabırla bekledim sabaha kadar, 2 RAB bir aslan gibi kırdı bütün kemiklerimi, 2 Bir gün içinde sonumu getiriverdi.14 Kırlangıç gibi, turna gibi acı acı öttüm, 2 Güvercin gibi inledim, gözlerim yoruldu yukarı bakmaktan. 2 Ya Rab, eziyet çekiyorum, 2 Yardım et bana.15 ‹‹Ne diyeyim? Bana seslenen de bunu yapan da Rabdir. 2 Tattığım bu acılardan sonra daha dikkatli yaşayacağım.16 Ya Rab, insanlar bunlarla yaşarlar. 2 Canım da bunların sayesinde yaşıyor. 2 İyileştirdin, yaşattın beni!17 Çektiğim bunca acı esenlik bulmam içindi. 2 Beni sevdiğin için yıkım çukuruna düşmekten alıkoydun, 2 Günahlarımı arkana attın.18 Çünkü ölüler diyarı sana şükredemez, 2 Ölüm övgüler sunmaz sana. 2 Ölüm çukuruna inenler senin sadakatine umut bağlayamaz.19 Diriler, yalnız diriler 2 Bugün benim yaptığım gibi sana şükreder; 2 Babalar senin sadakatini çocuklarına anlatır.20 Beni kurtaracak olan RABdir. 2 Ömrümüz boyunca Onun tapınağında 2 Telli çalgılarımızı çalacağız.››21 Yeşaya, ‹‹İncir pestili getirin, Hizkiyanın çıbanına koyun, iyileşir›› demişti.22 Hizkiya da, ‹‹RAB'bin Tapınağı'na çıkacağıma ilişkin belirti nedir?›› diye sormuştu.

1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!2 És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,3 És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elõtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elõtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen.4 És lõn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:5 Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendõt adok.6 És az assiriai király kezébõl megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!7 Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:8 Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.9 Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségébõl fölgyógyult.10 Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtõl!11 Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élõk földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.12 [Por]sátorom lerontatik, és elmegy tõlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltõl estig végzesz velem!13 Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltõl estig végzesz velem!14 Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erõszak rajtam, szabadíts meg!15 Mit mondjak? hogy szólott nékem és Õ azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserûsége után!16 Oh Uram! ezek által él [minden!] és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!17 Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébõl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet!18 Mert nem a sír dicsõít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hûségedre nem a sírverembe szállók várnak!19 Ki él, ki él, csak az dicsõít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hûségedet!20 Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!21 Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.22 És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?