1 ‹‹Şimdi, ey kulum Yakup soyu, 2 Seçtiğim İsrail halkı, dinle!

2 Seni yaratan, rahimde sana biçim veren, 2 Sana yardım edecek olan RAB şöyle diyor: 2 ‹Korkma, ey kulum Yakup soyu, 2 Ey seçtiğim Yeşurun! verilen bir addır.

3 ‹‹ ‹Susamış toprağı sulayacak, 2 Kurumuş toprakta dereler akıtacağım. 2 Çocuklarının üzerine Ruhumu dökecek, 2 Soyunu kutsayacağım.

4 Akarsu kıyısında otlar arasında yükselen 2 Kavaklar gibi boy atacaklar.›

5 ‹‹Kimi, ‹Ben RABbe aitim› diyecek, 2 Kimi Yakup adını alacak, 2 Kimi de eline ‹RABbe ait› yazıp 2 İsrail adını benimseyecek.››

6 RAB, İsrailin Kralı ve Kurtarıcısı, 2 Her Şeye Egemen RAB diyor ki, 2 ‹‹İlk ve son benim, 2 Benden başka Tanrı yoktur.

7 Benim gibi olan var mı? Haber versin. 2 Ezeli halkımı var ettiğimden beri olup bitenleri, 2 Bundan sonra olacakları söyleyip sıralasın, 2 Evet, gelecek olayları bildirsin!

8 Yılmayın, korkmayın! 2 Size çok önceden beri söyleyip açıklamadım mı? 2 Tanıklarım sizsiniz. 2 Benden başka Tanrı var mı? 2 Hayır, başka Kaya yok; 2 Ben bir başkasını bilmiyorum.››

9 Putlara biçim verenlerin hepsi boş insanlardır. 2 Değer verdikleri nesneler hiçbir işe yaramaz. 2 Putların tanıkları onlardır; 2 Ne bir şey görür ne de bir şey bilirler. 2 Bunun sonucunda utanç içinde kalacaklar.

10 Kim yararsız ilaha biçim vermek, 2 Dökme put yapmak ister?

11 Bakın, bu putlarla uğraşanların hepsi utanacak. 2 Onları yapanlar salt insan. 2 Hepsi toplanıp yargılanmaya gelsin. 2 Dehşete düşecek, utanacaklar birlikte.

12 Demirci aletini alır, 2 Kömür ateşinde çalışır, 2 Çekiçle demire biçim verir. 2 Güçlü koluyla onu işler. 2 Acıkır, güçsüz kalır, su içmeyince tükenir.

13 Marangoz iple ölçü alır, 2 Tahtayı tebeşirle çizer. 2 Raspayla tahtayı biçimlendirir, 2 Pergelle işaretler, insan biçimi verir. 2 İnsan güzelliğinde, 2 Evde duracak bir put yapar.

14 İnsan kendisi için sedir ağaçları keser, 2 Palamut, meşe ağaçları alır. 2 Ormanda kendine bir ağaç seçer. 2 Bir çam diker, ama ağacı büyüten yağmurdur.

15 Sonra ağaç odun olarak kullanılır. 2 İnsan aldığı odunla hem ısınır, 2 Hem tutuşturup ekmek pişirir, 2 Hem de bir ilah yapıp tapınır. 2 Yaptığı putun önünde yere kapanır.

16 Odunun bir kısmını yakar, 2 Ateşinde et kızartıp karnını doyurur. 2 Isınınca bir oh çeker, 2 ‹‹Isındım, ateşin sıcaklığını duyuyorum›› der.

17 Artakalan odundan kendine bir ilah, 2 Oyma put yapar; 2 Önünde yere kapanıp ona tapınır, 2 ‹‹Beni kurtar, çünkü ilahım sensin›› diye yakarır.

18 Böyleleri anlamaz, bilmez. 2 Çünkü gözleri de zihinleri de öylesine kapalı ki, 2 Görmez, anlamazlar.

19 Durup düşünmez, bilmez, 2 Anlamazlar ki şöyle desinler: 2 ‹‹Odunun bir kısmını yakıp 2 Ateşinde ekmek pişirdim, et kızartıp yedim. 2 Artakalanından iğrenç bir şey mi yapayım? 2 Bir odun parçasının önünde yere mi kapanayım?››

20 Külle besleniyorlar. 2 Aldanan yürekleri onları saptırıyor. 2 Canlarını kurtaramaz, 2 ‹‹Sağ elimdeki şu nesne aldatıcı değil mi?›› diyemezler.

21 ‹‹Ey Yakup soyu, ey İsrail, 2 Söylediklerimi anımsayın, çünkü kulumsunuz. 2 Size ben biçim verdim, kulumsunuz; 2 Seni unutmam, ey İsrail.

22 İsyanlarınızı bulut gibi, 2 Günahlarınızı sis gibi sildim. 2 Bana dönün, çünkü sizi kurtardım.››

23 Sevinçle haykırın, ey gökler, 2 Çünkü bunu RAB yaptı. 2 Haykırın, ey yerin derinlikleri. 2 Ey dağlar, ey orman, ormandaki her ağaç, 2 Sevinç çığlıklarına katılın. 2 Çünkü RAB Yakup soyunu kurtararak 2 İsrailde görkemini gösterdi.

24 Sizi kurtaran, 2 Size rahimde biçim veren RAB diyor ki, 2 ‹‹Her şeyi yaratan, 2 Gökleri yalnız başına geren, 2 Yeryüzünü tek başına seren, 2 Sahte peygamberlerin belirtilerini boşa çıkaran, 2 Falcılarla alay eden, 2 Bilgeleri geri çeviren, 2 Bilgilerini saçmalığa dönüştüren, 2 Kulunun sözlerini yerine getiren, 2 Ulaklarının peygamberlik sözlerini gerçekleştiren, 2 Yeruşalim için, ‹İçinde oturulacak›, 2 Yahuda kentleri için, ‹Yeniden kurulacak, 2 Yıkıntılarını onaracağım› diyen; 2 Engine, ‹Kuru! Sularını kurutacağım› diyen, 2 Koreş için, ‹O çobanımdır, 2 Her istediğimi yerine getirecek›, 2 Yeruşalim için, ‹Yeniden kurulacak›, 2 Tapınak için, ‹Temeli atılacak› diyen RAB benim.››

1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.

2 Így szól az Úr, teremtõd és alkotód anyád méhétõl fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!

3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.

4 És nevekednek mint fû között, és mint a fûzfák vizek folyásinál.

5 Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.

6 Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.

7 És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövõt.

8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém elõre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kõszál, nem tudok!

9 A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.

10 Ki alkotott istent, és bálványt [ki] öntött? a mely semmit sem használ!

11 Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyûljenek össze mind és álljanak elõ; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!

12 A kovács fejszét [készít,] és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt põrölylyel, és munkálja azt erõs karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.

13 Az ács mérõzsinórt von, és lefesti azt íróvesszõvel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.

14 Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdõ fáiban, fenyõt plántál, a melyet az esõ fölnevel.

15 Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belõlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sõt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és elõtte leborul;

16 Felét tûzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tûznél valék!

17 Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!

18 Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.

19 És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tûzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa- galy elõtt?

20 Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?

21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekrõl és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.

22 Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhõt bûneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.

23 Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdõ és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsõíti magát.

24 Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétõl fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;

25 Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.

26 A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!

27 Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!

28 Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!