1 ‹‹İşte kendisine destek olduğum, 2 Gönlümün hoşnut olduğu seçtiğim kulum! 2 Ruhumu onun üzerine koydum. 2 Adaleti uluslara ulaştıracak.
2 Bağırıp çağırmayacak, 2 Sokakta sesini yükseltmeyecek.
3 Ezilmiş kamışı kırmayacak, 2 Tüten fitili söndürmeyecek. 2 Adaleti sadakatle ulaştıracak.
4 Yeryüzünde adaleti sağlayana dek 2 Umudunu, cesaretini yitirmeyecek. 2 Kıyı halkları onun yasasına umut bağlayacak.››
5 Gökleri yaratıp geren, 2 Yeryüzünü ve ürününü seren, 2 Dünyadaki insanlara soluk, 2 Orada yaşayanlara ruh veren RAB Tanrı diyor ki,
6 ‹‹Ben, RAB, seni doğrulukla çağırdım, 2 Elinden tutacak, 2 Seni koruyacağım. 2 Seni halka antlaşma, 2 Uluslara ışık yapacağım.
7 Öyle ki, kör gözleri açasın, 2 Zindandaki tutsakları, 2 Cezaevi karanlığında yaşayanları özgür kılasın.
8 ‹‹Ben RABbim, adım budur. 2 Onurumu bir başkasına, 2 Övgülerimi putlara bırakmam.
9 Bakın, önceden bildirdiklerim gerçekleşti. 2 Şimdi de yenilerini bildiriyorum; 2 Bunlar ortaya çıkmadan önce size duyuruyorum.››
10 Ey denizlere açılanlar ve denizlerdeki her şey, 2 Kıyılar ve kıyı halkları, 2 RABbe yeni bir ilahi söyleyin, 2 Dünyanın dört bucağından Onu ezgilerle övün.
11 Bozkır ve bozkırdaki kentler, 2 Kedar köylerinde yaşayan halk 2 Sesini yükseltsin. 2 Selada oturanlar sevinçle haykırsın, 2 Bağırsın dağların doruklarından.
12 Hepsi RABbi onurlandırsın, 2 Kıyı halkları Onu övsün.
13 Yiğit gibi çıkagelecek RAB, 2 Savaşçı gibi gayrete gelecek. 2 Bağırıp savaş çığlığı atacak, 2 Düşmanlarına üstünlüğünü gösterecek.
14 ‹‹Uzun zamandır ses çıkarmadım, 2 Sustum, kendimi tuttum. 2 Ama şimdi feryat edeceğim doğuran kadın gibi, 2 Nefesim tutulacak, kesik kesik soluyacağım.
15 Harap edeceğim dağları, tepeleri, 2 Bütün yeşilliklerini kurutacağım. 2 Irmakları adalara çevirip havuzları kurutacağım.
16 Körlere bilmedikleri yolda rehberlik edeceğim, 2 Onlara kılavuz olacağım bilmedikleri yollarda, 2 Karanlığı önlerinde ışığa, 2 Engebeleri düzlüğe çevireceğim. 2 Yerine getireceğim sözler bunlardır. 2 Onlardan geri dönmem.
17 Oyma putlara güvenenler, 2 Dökme putlara, ‹İlahlarımız sizsiniz› diyenlerse 2 Geri döndürülüp büsbütün utandırılacaklar.››
18 ‹‹Ey sağırlar, işitin, 2 Ey körler, bakın da görün!
19 Kulum kadar kör olan var mı? 2 Gönderdiğim ulak kadar sağır olan var mı? 2 Benimle barışık olan kadar, 2 RABbin kulu kadar kör olan kim var?
20 Pek çok şey gördünüz, ama aldırmıyorsunuz, 2 Kulaklarınız açık, ama işitmiyorsunuz.››
21 Kendi doğruluğu uğruna Kutsal Yasayı 2 Büyük ve yüce kılmak RABbi hoşnut etti.
22 Ama bu yağmalanmış, soyulmuş bir halktır. 2 Hepsi deliklere, cezaevlerine kapatılmışlardır. 2 Yağmalanmak için varlar, kurtaran yok. 2 Soyulmak içinler, ‹‹Geri verin›› diyen yok.
23 Hanginiz kulak verecek? 2 Gelecekte kim can kulağıyla dinleyecek?
24 Yakup soyunun soyulmasına, 2 İsrailin yağmalanmasına kim olur verdi? 2 Kendisine karşı günah işlediğimiz RAB değil mi? 2 Çünkü Onun yolunda yürümek istemediler, 2 Yasasına kulak asmadılar.
25 Bu yüzden kızgın öfkesini, 2 Savaşın şiddetini üzerlerine yağdırdı. 2 Ama ateş çemberi içinde olduklarını farketmediler, 2 Aldırmadılar kendilerini yakıp bitiren ateşe.
1 Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam õ belé, törvényt beszél a népeknek.
2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
5 Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megõrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczbõl kihozzad, és a fogházból a sötétben ülõket.
8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
9 A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielõtt meglennének, tudatom veletek.
10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
11 Emeljék fel [szavokat] a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kõsziklák lakói, a hegyeknek tetejérõl kiáltsanak.
12 Adják az Úrnak a dicsõséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
13 Az Úr, mint egy hõs kijõ, [és] mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sõt rivalg és ellenségein erõt vesz.
14 Régtõl fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: [most] mint a szülõ nõ nyögök, lihegek és fúvok!
15 Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fûvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
16 A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom õket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; elõttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és õket el nem hagyom.
17 Meghátrálnak [és] mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
18 Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
20 Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsõségessé.
22 De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
23 Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
24 Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr- é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Õ törvényére?
25 Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de õ nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!