1 RAB şöyle diyor: 2 ‹‹Boşadığım annenizin boşanma belgesi nerede? 2 Hangi alacaklıma sattım sizi? 2 Suçlarınız yüzünden satıldınız, 2 Anneniz isyanlarınız yüzünden dışlandı.
2 Geldiğimde neden kimse yoktu, 2 Çağırdığımda niçin yanıt veren olmadı? 2 Sizi kurtaramayacak kadar kısa mı elim, 2 Ya da gücüm yok mu sizi özgür kılmaya? 2 Azarlayarak denizi kurutur, 2 Irmakları çöle çeviririm. 2 Su kalmayınca balıklar ölür ve kokar.
3 Göklere karalar giydirir, 2 Çul ederim onların örtüsünü.››
4 Yorgunlara sözle destek olmayı bileyim diye 2 Egemen RAB bana eğitilmişlerin dilini verdi. 2 Eğitilenler gibi dinleyeyim diye kulağımı uyandırır her sabah.
5 Egemen RAB kulağımı açtı, 2 Karşı koymadım, geri çekilmedim.
6 Bana vuranlara sırtımı açtım, 2 Yanaklarımı uzattım sakalımı yolanlara. 2 Aşağılamalardan, tükürükten yüzümü gizlemedim.
7 Egemen RAB bana yardım ettiği için 2 Utanç duymam. 2 Kararımdan dönmemfş, 2 Utandırılmayacağımı bilirim. ettim››.
8 Beni haklı çıkaran yakınımda. 2 Benden davacı olan kim, yüzleşelim, 2 Kimdir hasmım, karşıma çıksın.
9 Bana yardım eden Egemen RABdir, 2 Kim suçlu çıkaracak beni? 2 Onların hepsi giysi gibi eskiyecek, 2 Tümünü güve yiyip bitirecek.
10 Aranızda RABden korkan, 2 Kulunun sözünü dinleyen kim var? 2 Karanlıkta yürüyen, ışığı olmayan, 2 RABbin adına güvensin, Tanrısına dayansın.
11 Ama ateş yakan, 2 Alevli oklar kuşanan sizler, hepiniz, 2 Ateşinizin aydınlığında, 2 Tutuşturduğunuz alevli okların arasında yürüyün. 2 Benden alacağınız şudur: 2 Azap içinde yatacaksınız.
1 Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel õt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bûneitekért bocsáttatott el anyátok!
2 Miért jöttem, holott nem volt [ott] senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erõ? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbûzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.
3 Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.
4 Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erõsítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.
5 Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.
6 Hátamat odaadám a verõknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés elõtt.
7 És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.
8 Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!
9 Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg õket!
10 Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az õ szolgája szavára? õ, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!
11 Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyújtottatok! Kezembõl jõ ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!