1 ‹‹İlah Bel diz çökmüş, ilah Nebo sinmiş, 2 Putları hayvanlara, öküzlere yüklenmiş gidiyor. 2 Taşınan bu nesneleriniz ağırlık, 2 Yorgun hayvana yük oldu.

2 Birlikte sinmiş, diz çökmüşler, 2 Putlarını yük olmaktan kurtaramıyorlar. 2 Sürgüne gidecek onlar.

3 ‹‹Ey Yakup soyu, İsrailin sağ kalanları, 2 Doğdunuz doğalı yüklendiğim, 2 Rahimden çıktınız çıkalı taşıdığım sizler, 2 Dinleyin beni:

4 Siz yaşlanıncaya dek ben Oyum; 2 Saçlarınız ağarıncaya dek 2 Ben yükleneceğim sizi. 2 Sizi ben yarattım, ben taşıyacağım, 2 Evet, sizi ben yüklenecek, ben kurtaracağım.

5 ‹‹Beni kime benzetecek, 2 Kime denk tutacaksınız? 2 Kiminle karşılaştıracaksınız ki, benzer olalım?

6 Kimisi bol keseden harcadığı altından, 2 Terazide tarttığı gümüşten 2 Ücret karşılığında kuyumcuya ilah yaptırır, 2 Önünde yere kapanıp tapınır.

7 Onu omuzlayıp taşır, yerine koyar. 2 Öylece durur put, yerinden kımıldamaz. 2 Kendisine yakarana yanıt veremez, 2 Onu sıkıntısından kurtaramaz.

8 ‹‹Bunu anımsayın, ey başkaldıranlar, 2 Adam olun, aklınızdan çıkarmayın!

9 Çok önceden beri olup bitenleri anımsayın. 2 Çünkü Tanrı benim, başkası yok. 2 Tanrı benim, benzerim yok.

10 Sonu ta başlangıçtan, 2 Henüz olmamış olayları çok önceden bildiren, 2 ‹Tasarım gerçekleşecek, 2 İstediğim her şeyi yapacağım› diyen benim.

11 Doğudan yırtıcı kuşu, 2 Uzak bir ülkeden 2 Tasarımı gerçekleştirecek adamı çağıran benim. 2 Evet, bunları söyledim, 2 Kesinlikle yerine getirecek, 2 Tasarladığımı yapacağım mutlaka.

12 ‹‹Ey dikbaşlılar, doğruluktan uzak olanlar, 2 Dinleyin beni!

13 Zaferim yaklaştı, uzak değil; 2 Kurtarışım gecikmeyecek. 2 Güzelliğim olan İsrail için 2 Siyon'u kurtaracağım.››

1 Ledõl Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott [állat]nak;

2 Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és õk magok fogságba mennek.

3 Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket [magamra] raktam anyátok méhétõl fogva, és hordoztalak születésetek óta;

4 Vénségtekig én vagyok az, és megõszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.

5 Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlõvé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?

6 Kitöltik az aranyat az erszénybõl, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak elõtte.

7 Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyérõl meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.

8 Emlékezzetek meg errõl, és legyetek erõsek, vegyétek eszetekbe, pártütõk!

9 Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.

10 Ki megjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;

11 Ki elhívom napkeletrõl a sast, meszsze földrõl tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!

12 Hallgassatok reám, kemény szívûek, a kik távol vagytok az igazságtól.

13 Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsõségem.