1 ‹‹Avaz avaz bağırın, çekinmeyin, 2 Sesinizi boru sesi gibi yükseltin; 2 Halkıma isyanlarını, 2 Yakup soyuna günahlarını bildirin.

2 Bana her gün danışıyor, 2 Yollarımı öğrenmekten zevk duyuyorlarmış! 2 Doğru davranan, 2 Tanrısının buyruğundan ayrılmayan bir ulusmuş gibi... 2 Benden adil yargılar diliyor, 2 Bana yaklaşmaktan zevk alıyorlarmış. yakın olmamı istiyorlarmış››.

3 Diyorlar ki, ‹Oruç tuttuğumuzu neden görmüyor, 2 İsteklerimizi denetlediğimizi neden farketmiyorsun?› ‹‹Bakın, oruç tuttuğunuz gün keyfinize bakıyor, 2 İşçilerinizi eziyorsunuz.

4 Orucunuz kavgayla, çekişmeyle, 2 Şiddetli yumruklaşmayla bitiyor. 2 Bugünkü gibi oruç tutmakla 2 Sesinizi yükseklere duyuramazsınız.

5 İstediğim oruç bu mu sanıyorsunuz? 2 İnsanın isteklerini denetlemesi gereken gün böyle mi olmalı? 2 Kamış gibi baş eğip çul ve kül üzerine mi oturmalı? 2 Siz buna mı oruç, RABbi hoşnut eden gün diyorsunuz?

6 Benim istediğim oruç, 2 Haksız yere zincire, boyunduruğa vurulanları salıvermek, 2 Ezilenleri özgürlüğe kavuşturmak, 2 Her türlü boyunduruğu kırmak değil mi?

7 Yiyeceğinizi açla paylaşmak değil mi? 2 Barınaksız yoksulları evinize alır, 2 Çıplak gördüğünüzü giydirir, 2 Yakınlarınızdan yardımınızı esirgemezseniz,

8 Işığınız tan gibi ağaracak, 2 Çabucak şifa bulacaksınız. 2 Doğruluğunuz önünüzden gidecek, 2 RABbin yüceliği artçınız olacak.

9 O zaman yardım çağrılarınızı RAB yanıtlayacak, 2 Feryat ettiğinizde, ‹İşte buradayım› diyecek. ‹‹Eğer boyunduruğa, başkalarını suçlamaya, 2 Kötücül konuşmalara son verirseniz,

10 Açlar uğruna kendinizi feda eder, 2 Yoksulların gereksinimini karşılarsanız, 2 Işığınız karanlıkta parlayacak, 2 Karanlığınız öğlen gibi ışıyacak.

11 RAB her zaman size yol gösterecek, 2 Kurak topraklarda sizi doyurup güçlendirecek. 2 İyi sulanmış bahçe gibi, 2 Tükenmez su kaynağı gibi olacaksınız.

12 Halkınız eski yıkıntıları onaracak, 2 Geçmiş kuşakların temelleri üzerine 2 Yeni yapılar dikeceksiniz. 2 ‹Duvardaki gedikleri onaran, 2 Sokakları oturulacak hale getiren› denecek sizlere.

13 ‹‹Kutsal günümde dilediğinizi yapmaz, Şabat Gününü çiğnemezseniz, 2 Şabat Gününe ‹Zevkli›, 2 RABbin kutsal gününe ‹Onurlu› derseniz, 2 Kendi yolunuzdan gitmez, 2 Keyfinize bakmayıp boş konulara dalmaz, 2 O günü yüceltirseniz,

14 RAB'den zevk alırsınız. 2 O zaman sizi yeryüzünün yüksek yerlerine çıkarır, 2 Atanız Yakup'un mirasıyla doyururum.›› 2 Bunu söyleyen RAB'dir.

1 Kiálts [teljes] torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bûneiket, és Jákób házának vétkeit.

2 Holott õk engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tõlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.

3 Mért bõjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bõjtöléstek napján kedvtelésteket ûzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.

4 Ímé perrel és versengéssel bõjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bõjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.

5 Hát ilyen a bõjt, a melyet én kedvelek, [és olyan] a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bõjtnek és az Úr elõtt kedves napnak?

6 Hát nem ez-é a bõjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

7 Nem az-é, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elõtt el ne rejtsd magadat?

8 Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elõtted jár; az Úr dicsõsége követ.

9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és õ azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és [megszünsz] ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;

10 Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

11 És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerõsíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.

12 És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltõk alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építõjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.

13 Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az Úr szent és dicsõséges [napjá]nak, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, [hamis] beszédet sem szólván:

14 Akkor gyönyörûséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!