1 Ey kıyı halkları, işitin beni, 2 Uzaktaki halklar, iyi dinleyin. 2 RAB beni ana rahmindeyken çağırdı, 2 Annemin karnındayken adımı koydu.

2 Ağzımı keskin kılıç yaptı, 2 Elinin gölgesinde gizledi beni. 2 Beni keskin bir ok yaptı, 2 Kendi ok kılıfına sakladı.

3 Bana, ‹‹Kulumsun, ey İsrail, 2 Görkemimi senin aracılığınla göstereceğim›› dedi.

4 Ama ben, ‹‹Boşuna emek verdim›› dedim, 2 ‹‹Gücümü boş yere, bir hiç için tükettim. 2 RAB yine de hakkımı savunur, 2 Tanrım yaptıklarımın karşılığını verir.››

5 Kulu olmam için, 2 Yakup soyunu kendisine geri getirmem, 2 İsraili önünde toplamam için 2 Rahimde beni biçimlendiren RAB şimdi şöyle diyor: 2 -Onun gözünde onurluyum, 2 Tanrım bana güç kaynağı oldu.-

6 ‹‹Yakupun oymaklarını canlandırmak, 2 Sağ kalan İsraillileri geri getirmek için 2 Kulum olman yeterli değil. 2 Seni uluslara ışık yapacağım. 2 Öyle ki, kurtarışım yeryüzünün dört bucağına ulaşsın.››

7 İnsanların hor gördüğüne, 2 Ulusların iğrendiğine, 2 Egemenlerin kulu olana 2 İsrailin Kurtarıcısı ve Kutsalı RAB diyor ki, 2 ‹‹Seni seçmiş olan İsrailin Kutsalı sadık RABden ötürü 2 Krallar seni görünce ayağa kalkacak, 2 Önderler yere kapanacak.››

8 RAB şöyle diyor: 2 ‹‹Lütuf zamanında seni yanıtlayacağım, 2 Kurtuluş günü sana yardım edecek, 2 Seni koruyacağım. 2 Seni halka antlaşma olarak vereceğim. 2 Öyle ki, yıkık ülkeyi yeniden kurasın, 2 Mülk olarak yeni sahiplerine veresin.

9 Tutsaklara, ‹Çıkın›, 2 Karanlıktakilere, ‹Dışarı çıkın› diyeceksin. 2 Yol boyunca beslenecek, 2 Her çıplak tepede otlak bulacaklar.

10 Acıkmayacak, susamayacaklar, 2 Kavurucu sıcak ve güneş çarpmayacak onları. 2 Çünkü onlara merhamet eden kendilerine yol gösterecek 2 Ve onları pınarlara götürecek.

11 Bütün dağlarımı yola dönüştüreceğim, 2 Anayollarım yükseltilecek.

12 İşte halkım ta uzaklardan, 2 Kimi kuzeyden, kimi batıdan, kimi de Sinimden gelecek.››

13 Ey gökler, sevinçle haykırın, 2 Neşeyle coş, ey yeryüzü! 2 Ey dağlar, sevinç çığlıklarına katılın, 2 Çünkü RAB halkını avutacak, 2 Ezilene merhamet gösterecek.

14 Oysa Siyon, ‹‹RAB beni terk etti, 2 Rab beni unuttu›› diyordu.

15 Ama RAB, ‹‹Kadın emzikteki çocuğunu unutabilir mi?›› diyor, 2 ‹‹Rahminden çıkan çocuktan sevecenliği esirger mi? 2 Kadın unutabilir, 2 Ama ben seni asla unutmam.

16 Bak, adını avuçlarıma kazıdım, 2 Duvarlarını gözlüyorum sürekli.

17 Oğulların koşar adım geliyor, 2 Seni yıkıp viran edenlerse çıkıp gidecek.

18 Başını kaldır da çevrene bir bak: 2 Hepsi toplanmış sana geliyor. 2 Ben RAB, varlığım hakkı için diyorum ki, 2 Onların hepsi senin süsün olacak, 2 Bir gelin gibi takınacaksın onları.

19 ‹‹Çünkü yıkılmış, viraneye dönmüştün, 2 Ülken yerle bir olmuştu. 2 Ama şimdi halkına dar geleceksin, 2 Seni harap etmiş olanlar senden uzak duracaklar.

20 Yitirdiğini sandığın çocuklarının sesini yine duyacaksın: 2 ‹Burası bize dar geliyor, 2 Yaşayacak bir yer ver bize› diyecekler.

21 O zaman içinden, 2 ‹Kim doğurdu bunları bana?› diyeceksin, 2 ‹Çocuklarımı yitirmiştim, doğuramıyordum. 2 Sürgüne gönderilmiş, dışlanmıştım. 2 Öyleyse bunları kim büyüttü? 2 Yapayalnız kalmıştım, 2 Nereden çıkıp geldi bunlar?› ››

22 Egemen RAB diyor ki, 2 ‹‹Bakın, uluslara elimle işaret verdiğimde, 2 Sancağımı yükselttiğimde halklara, 2 Senin oğullarını kucaklarında getirecek, 2 Kızlarını omuzlarında taşıyacaklar.

23 Krallar size babalık, 2 Prensesler sütannelik yapacak, 2 Yüzüstü yere kapanıp 2 Ayaklarının tozunu yalayacaklar. 2 O zaman benim RAB olduğumu anlayacaksın. 2 Bana umut bağlayan utandırılmayacak.››

24 Güçlünün ganimeti elinden alınabilir mi? 2 Zorbanın elindeki tutsak kurtulabilir mi? ‹‹Doğru olanın›› (bkz. 25. ayet).

25 Ama RAB diyor ki, 2 ‹‹Evet, güçlünün elindeki tutsaklar alınacak, 2 Zorbanın aldığı ganimet de kurtarılacak. 2 Seninle çekişenle ben çekişeceğim, 2 Senin çocuklarını ben kurtaracağım.

26 Sana zulmedenlere kendi etlerini yedireceğim, 2 Tatlı şarap içmiş gibi kendi kanlarıyla sarhoş olacaklar. 2 Böylece bütün insanlar bilecek ki 2 Seni kurtaran RAB benim; 2 Kurtarıcın, Yakup'un Güçlüsü benim.››

1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétõl hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemrõl.

2 Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.

3 És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsõülök.

4 És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erõmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

5 És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétõl szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Õ hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyûjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erõsségem az én Istenem!

6 Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sõt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!

7 Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.

8 Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;

9 Így szólván a foglyoknak: Jõjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elõ! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelõjük lesz:

10 Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja õket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti õket, és õket vizek forrásaihoz viszi.

11 És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.

12 Ímé, ezek messzirõl jönnek ímé, amazok észak és a tenger felõl, és amazok Sinnek földérõl!

13 Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!

14 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!

15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.

16 Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kõfalaid elõttem vannak szüntelen.

17 Elõsietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belõled.

18 Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.

19 Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szûk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.

20 Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!

21 És te így szólsz szívedben: Ki szûlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?

22 Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és elõttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.

23 És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elõtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.

24 Elvétethetik-é a préda az erõstõl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?

25 Igen, így szól az Úr, az erõstõl elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.

26 És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktõl megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs [Istene!]