1 Ey Yakup soyu, seni yaratan, 2 Ey İsrail, sana biçim veren RAB şimdi şöyle diyor: 2 ‹‹Korkma, çünkü seni kurtardım, 2 Seni adınla çağırdım, sen benimsin.
2 Suların içinden geçerken seninle olacağım, 2 Irmakların içinden geçerken su boyunu aşmayacak. 2 Ateşin içinde yürürken yanmayacaksın, 2 Alevler seni yakmayacak.
3 Çünkü senin Tanrın, İsrailin Kutsalı, 2 Seni kurtaran RAB benim. 2 Fidyen olarak Mısırı, 2 Sana karşılık Kûş ve Seva diyarlarını verdim.
4 Gözümde değerli ve saygın olduğun, 2 Seni sevdiğim için, senin yerine insanlar, 2 Canın karşılığında halklar vereceğim.
5 Korkma, çünkü seninleyim, 2 Soyundan olanları doğudan getireceğim, 2 Sizleri de batıdan toplayacağım.
6 ‹‹Kuzeye, ‹Ver›, güneye, ‹Alıkoyma; 2 Oğullarımı uzaktan, 2 Kızlarımı dünyanın dört bucağından getir› diyeceğim.
7 ‹Yüceliğim için yaratıp biçim verdiğim, 2 Adımla çağrılan herkesi, 2 Evet, oluşturduğum herkesi getirin› diyeceğim.››
8 Gözleri olduğu halde kör, 2 Kulakları olduğu halde sağır olan halkı öne getir.
9 Bütün uluslar bir araya gelsin, halklar toplansın. 2 İçlerinden hangisi bunları bildirebilir, 2 Olup bitenleri bize duyurabilir? 2 Tanıklarını çağırıp haklı olduklarını kanıtlasınlar, 2 Ötekiler de duyup, ‹‹Doğrudur›› desinler.
10 ‹‹Tanıklarım sizlersiniz›› diyor RAB, 2 ‹‹Seçtiğim kullar sizsiniz. 2 Öyle ki beni tanıyıp bana güvenesiniz, 2 Benim O olduğumu anlayasınız. 2 Benden önce bir tanrı olmadı, 2 Benden sonra da olmayacak.
11 ‹‹Ben, yalnız ben RABbim, 2 Benden başka kurtarıcı yoktur.
12 Ben bildirdim, ben kurtardım, ben duyurdum, 2 Aranızdaki yabancı ilahlar değil. 2 Tanıklarım sizsiniz›› diyor RAB, 2 ‹‹Tanrı benim,
13 Gün gün olalı ben Oyum. 2 Elimden kimse kurtaramaz. 2 Ben yaparım, kim engel olabilir?››
14 Kurtarıcınız RAB, İsrailin Kutsalı diyor ki, 2 ‹‹Uğrunuza Babil üzerine bir ordu göndereceğim. 2 Övündükleri gemilerle kaçan bütün Kildanilere 2 Boyun eğdireceğim.
15 Kutsalınız, İsrailin Yaratıcısı, 2 Kralınız RAB benim.››
16 Denizde geçit, azgın sularda yol açan, 2 Atlarla savaş arabalarını, 2 Yiğit savaşçıları ve orduyu 2 Yola çıkaran RAB şöyle diyor: 2 ‹‹Onlar yattı, kalkamaz oldu, 2 Fitil gibi bastırılıp söndürüldüler.
18 ‹‹Olup bitenlerin üzerinde durmayın, 2 Düşünmeyin eski olayları.
19 Bakın, yeni bir şey yapıyorum! 2 Olmaya başladı bile, farketmiyor musunuz? 2 Çölde yol, kurak topraklarda ırmaklar yapacağım.
20 Kır hayvanları, çakallarla baykuşlar beni yüceltecek. 2 Çünkü seçtiğim halkın içmesi için çölde su, 2 Kurak yerlerde ırmaklar sağladım.
21 Kendim için biçim verdiğim bu halk 2 Bana ait olan övgüleri ilan edecek.››
22 ‹‹Ne var ki, ey Yakup soyu, 2 Yakardığın ben değildim, 2 Benden usandın, ey İsrail.
23 Yakmalık sunu için bana davar getirmediniz, 2 Kurbanlarınızla beni onurlandırmadınız. 2 Sizi sunularla uğraştırmadım, 2 Günnük isteyerek sizi usandırmadım.
24 Benim için güzel kokulu kamış satın almadınız, 2 Doyurmadınız beni kurbanlarınızın yağıyla. 2 Tersine, beni günahlarınızla uğraştırdınız, 2 Suçlarınızla usandırdınız.
25 Kendi uğruna suçlarınızı silen benim, evet benim, 2 Günahlarınızı anmaz oldum.
26 ‹‹Geçmişi bana anımsatın, hesaplaşalım, 2 Haklı çıkmak için davanızı anlatın.
27 İlk atanız günah işledi, 2 Sözcüleriniz bana başkaldırdı.
28 Bu yüzden tapınak görevlilerini bayağılaştırdım; 2 Yakup soyunu bütünüyle yıkıma, 2 İsrail'i rezilliğe mahkûm ettim.››
1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtõd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
2 Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tûzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
4 Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
5 Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletrõl meghozom magodat, és napnyugotról egybegyûjtelek.
6 Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végérõl,
7 Mindent, a ki csak az én nevemrõl neveztetik, a kit dicsõségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
8 Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
9 Minden népek gyûljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elõ tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
10 Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, elõttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
11 Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
12 Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen [isten] köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
13 Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezembõl kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülõket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.
15 Én az Úr vagyok, szent [Istene]tek, Izráelnek teremtõje, királyotok.
16 Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
17 A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
18 Ne emlékezzetek a régiekrõl, és az elõbbiekrõl ne gondolkodjatok!
19 Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
20 Dicsõítni fog engem a mezõ vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
21 A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
22 És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
23 Nem adtad nékem égõáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsõítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
24 Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bûneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
25 Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bûneidrõl nem emlékezem meg!
26 Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
27 Az elsõ atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tõlem!
28 Ezért én is megfertõztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!