1 ‹‹Beni sormayanlara göründüm, 2 Aramayanlar beni buldu. 2 Adımla anılmayan bir ulusa, 2 ‹Buradayım, buradayım› dedim.

2 Kötü yolda yürüyen, 2 Kendi tasarılarının ardınca giden 2 Asi bir halka 2 Bütün gün ellerimi uzatıp durdum.

3 O halk ki, bahçelerde kurban keserek, 2 Tuğlalar üzerinde buhur yakarak 2 Gözümün içine baka baka boyuna öfkelendirir beni.

4 Mezarlıkta oturur, 2 Gizli yerlerde geceler, 2 Domuz eti yerler; 2 Kaplarında haram et var.

5 Birbirlerine, ‹Uzak dur, yaklaşma› derler, 2 ‹Çünkü ben senden daha kutsalım.› 2 Böyleleri burnumda duman, 2 Bütün gün yanan ateştir.

6 ‹‹Bakın, yanıt önümde yazılı duruyor. 2 Susmayacak, suçlarının karşılığını vereceğim. 2 Onların da atalarının da suçlarının cezasını 2 Başlarına getireceğim›› diyor RAB. 2 ‹‹Çünkü dağların üzerinde buhur yaktılar, 2 Tepelerin üzerinde beni aşağıladılar. 2 Bu nedenle eskiden yaptıklarının karşılığını 2 Başlarına getireceğim.››

8 RAB diyor ki, ‹‹Taneleri sulu salkımı görünce, 2 Halk, ‹Salkımı yok etmeyin, bereket onda› diyor. 2 Kullarımın hatırı için ben de öyle yapacağım, 2 Onların hepsini yok etmeyeceğim.

9 Yakup soyunu sürdürecek, 2 Dağlarımı miras alacak olanları 2 Yahuda soyuna bırakacağım. 2 Seçtiklerim oraları miras alacak, 2 Kullarım orada yaşayacak.

10 Şaron, bana yönelen halkımın sürülerine ağıl, 2 Akor Vadisi sığırlarına barınak olacak.

11 ‹‹Ama sizler, RABbi terk edenler, 2 Kutsal dağımı unutanlar, 2 Talih ilahına sofra kuranlar, 2 Kısmet ilahına karışık şarap sunanlar,

12 Ben de sizi kılıca kısmet edeceğim, 2 Boğazlanmak üzere eğileceksiniz hepiniz. 2 Çünkü çağırdığımda yanıt vermediniz, 2 Konuştuğumda dinlemediniz; 2 Gözümde kötü olanı yaptınız, 2 Hoşlanmadığımı seçtiniz.››

13 Bu yüzden Egemen RAB diyor ki, 2 ‹‹Bakın, kullarım yemek yiyecek, 2 Ama siz aç kalacaksınız. 2 Kullarım içecek, 2 Ama siz susuz kalacaksınız. 2 Kullarım sevinecek, 2 Ama sizin yüzünüz kızaracak.

14 Kullarım mutluluk içinde ezgiler söyleyecek, 2 Ama siz yürek acısından feryat edecek, 2 Ezik bir ruhla haykıracaksınız.

15 Adınız seçtiklerimin ağzında ancak lanet olarak kalacak. 2 Egemen RAB sizi öldürecek, 2 Ama kullarına başka bir ad verecek.

16 Öyle ki, ülkede kim bereket istese 2 Sadık Tanrıdan isteyecek; 2 Ülkede kim ant içse, 2 Sadık Tanrı üzerine ant içecek. 2 Çünkü geçmiş sıkıntılar unutulup 2 Gözümden saklanacak.››

17 ‹‹Çünkü bakın, yeni bir yeryüzü, 2 Yeni bir gök yaratmak üzereyim; 2 Geçmiştekiler anılmayacak, akla bile gelmeyecek.

18 Yaratacaklarımla sonsuza dek sevinip coşun; 2 Çünkü Yeruşalimi coşku, 2 Halkını sevinç kaynağı olarak yaratacağım.

19 Yeruşalim için sevinecek, 2 Halkım için coşacağım. 2 Orada ağlayış ve feryat duyulmayacak artık.

20 Orada birkaç gün yaşayıp ölen bebekler olmayacak, 2 Yaşını başını almadan kimse ölümü tatmayacak. 2 Yüz yaşında ölen genç, 2 Yüz yaşına basmayan kişi lanetli sayılacak.

21 Evler yapıp içlerinde yaşayacak, 2 Bağlar dikip meyvesini yiyecekler.

22 Yaptıkları evlerde başkası oturmayacak, 2 Diktikleri bağın meyvesini başkası yemeyecek. 2 Çünkü halkım ağaçlar gibi uzun yaşayacak, 2 Seçtiklerim, elleriyle ürettiklerinin tadını çıkaracaklar.

23 Emek vermeyecekler boş yere, 2 Felakete uğrayan çocuklar doğurmayacaklar. 2 Çünkü kendileri de çocukları da 2 RABbin kutsadığı soy olacak.

24 Onlar bana yakarmadan yanıt verecek, 2 Daha konuşurlarken işiteceğim onları.

25 Kurtla kuzu birlikte otlayacak, 2 Aslan sığır gibi saman yiyecek. 2 Yılanın yiyeceğiyse toprak olacak. 2 Kutsal dağımın hiçbir yerinde 2 Kimse zarar vermeyecek, yok etmeyecek.›› 2 Böyle diyor RAB.

1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemrõl neveztetett.

2 Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;

3 A nép után, mely ingerel engem szemtõl szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,

4 Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,

5 Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jõjj hozzám, mert szent vagyok néked; e [nép] füst az orromban és szüntelen égõ tûz.

6 Ímé, feliratott elõttem: nem hallgatok, csak ha elõbb megfizetek, megfizetek keblökben:

7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, a kik hegyeken tettek jóillatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem elõször jutalmokat keblökre.

8 Így szól az Úr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el!

9 És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!

10 És lesz Sáron nyájak legelõjévé, és Ákhor völgye barmok fekvõhelyévé népem számára, a mely engem keresett.

11 Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemrõl elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,

12 Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim elõtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.

13 Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!

14 Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;

15 És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi,

16 Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elõl.

17 Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

18 Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az õ népét örömmé.

19 És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!

20 Nem lesz ott többé [csupán néhány] napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendõs korában hal meg és a bûnös száz esztendõs korában átkoztatik meg.

21 Házakat építnek és bennök lakoznak, és szõlõket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.

22 Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.

23 Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva õk, és ivadékaik velök [megmaradnak.]

24 És mielõtt kiáltanának, én felelek, õk még beszélnek, és én már meghallgattam.

25 A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az õ kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.