1 Yarınla övünme, 2 Çünkü ne getireceğini bilemezsin.

2 Seni kendi ağzın değil, başkaları övsün, 2 Kendi dudakların değil, yabancı övsün.

3 Taş ağırdır, kum bir yüktür, 2 Ama ahmağın kışkırtması ikisinden de ağırdır.

4 Öfke zalim, hiddet azgındır, 2 Ama kıskançlığa kim dayanabilir?

5 Açık bir azar, 2 Gizli tutulan sevgiden iyidir.

6 Düşmanın öpücükleri aldatıcıdır, 2 Ama dostun seni iyiliğin için yaralar.

7 Tok insanın canı balı bile çekmez, 2 Aç kişiye en acı şey tatlı gelir.

8 Yuvasından uzak kalan kuş nasılsa, 2 Yurdundan uzak kalan insan da öyledir.

9 Güzel koku ve buhur canı ferahlatır, 2 Dostun verdiği öğüt insana tatlı gelir.

10 Kendi dostunu da babanın dostunu da bırakma 2 Ve felakete uğradığın gün kardeşinin evine gitme; 2 Yakın komşun uzaktaki kardeşten yeğdir.

11 Oğlum, bilgece davran ki yüreğim sevinsin, 2 Beni ayıplayana yanıt vereyim.

12 İhtiyatlı kişi tehlikeyi görünce saklanır, 2 Bönse öne atılır ve zarar görür.

13 Tanımadığı birine kefil olanın giysisini al; 2 Bir yabancı için yapıyorsa bunu, 2 Giysisini rehin tut.

14 Sabah sabah komşuya verilen gürültülü bir selam 2 Küfür sayılır.

15 Kavgacı kadının dırdırı 2 Yağmurlu günde damlaların dinmeyen sesi gibidir.

16 Böyle bir kadını dizginlemeye kalkmak, 2 Rüzgarı ya da yağı avuçta tutmaya çalışmak gibidir.

17 Demir demiri biler, 2 İnsan da insanı...

18 İncir ağacını budayan meyvesini yer, 2 Efendisine hizmet eden onurlandırılır.

19 Su görüntümüzü nasıl yansıtıyorsa, 2 Yürek de insanın içini yansıtır.

20 Ölüm ve yıkım diyarı insana doymaz, 2 İnsanın gözü de hiç doymaz.

21 Altın ocakta, gümüş potada sınanır, 2 İnsansa aldığı övgüyle sınanır.

22 Ahmağı buğdayla birlikte dibekte tokmakla dövsen bile, 2 Ahmaklığından kurtulmaz.

23 Davarına iyi bak, 2 Sığırlarına dikkat et.

24 Çünkü zenginlik kalıcı değildir 2 Ve taç kuşaktan kuşağa geçmez.

25 Çayır biçilince, yeni çimen çıkınca, 2 Dağlardaki otlar toplanınca,

26 Kuzular seni giydirir, 2 Tekeler tarlanın bedeli olur.

27 Keçilerin sütü yalnız seni değil, 2 Ev halkını, hizmetçilerini de doyurmaya yeter.

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]

2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.

20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.

22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.