1 Defalarca azarlandığı halde dikbaşlılık eden, 2 Ansızın yıkıma uğrayacak, çare yok.
2 Doğru kişiler çoğalınca halk sevinir, 2 Kötü kişi hükümdar olunca halk inler.
3 Bilgeliği seven babasını sevindirir, 2 Fahişelerle dostluk eden malını yitirir.
4 Adaletle yöneten kral ülkesini ayakta tutar, 2 Ağır vergiler koyansa çökertir.
5 Başkasını pohpohlayan kişi, 2 Ona tuzak kurar.
6 Kötünün başkaldırısı kendine tuzak olur, 2 Doğru kişiyse ezgi söyler ve sevinir.
7 Doğru kişi yoksulların hakkını verir, 2 Kötü kişi hak hukuk nedir bilmez.
8 Alaycı kişiler kentleri bile karıştırır, 2 Bilgelerse öfkeyi yatıştırır.
9 Bilge kişiyle davası olan ahmak 2 Kızar, alay eder ve rahat vermez.
10 Kana susamışlar dürüst kişiden nefret eder, 2 Doğrularsa onun canını korur.
11 Akılsız hep patlamaya hazırdır, 2 Bilgeyse öfkesini dizginler.
12 Hükümdar yalana kulak verirse, 2 Bütün görevlileri de kötü olur.
13 Zorbayla yoksulun ortak bir noktası var: 2 İkisinin de gözünü açan RABdir.
14 Yoksulları adaletle yöneten kralın 2 Tahtı hep güvenlikte olur.
15 Değnekle terbiye bilgelik kazandırır, 2 Kendi haline bırakılan çocuksa annesini utandırır.
16 Kötüler çoğalınca başkaldırı da çoğalır, 2 Ama doğrular onların düşüşünü görecektir.
17 Oğlunu terbiye et, o da sana huzur verecek 2 Ve gönlünü hoşnut edecektir.
18 Tanrısal esinden yoksun olan halk 2 Sınır tanımaz olur. 2 Ne mutlu Kutsal Yasayı yerine getirene!
19 Köle salt sözle terbiye edilemez, 2 Çünkü anlasa da kulak asmaz.
20 Sözünü tartmadan konuşan birini tanıyor musun? 2 Akılsızın durumu bile onunkinden daha umut vericidir.
21 Çocukluğundan beri kölesini şımartan, 2 Sonunda cezasını çeker.
22 Öfkeli kişi çekişme yaratır, 2 Huysuz kişinin başkaldırısı eksik olmaz.
23 Kibir insanı küçük düşürür, 2 Alçakgönüllülükse onur kazandırır.
24 Hırsızla ortak olanın düşmanı kendisidir, 2 Mahkemede yemin etse de bildiğini söylemez.
25 İnsandan korkmak tuzaktır, 2 Ama RABbe güvenen güvenlikte olur.
26 Hükümdarın gözüne girmek isteyen çoktur, 2 Ama RABdir insana adalet sağlayan.
27 Doğrular haksızlardan iğrenir, 2 Kötüler de dürüst yaşayanlardan.
1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.