1 Yaz ortasında kar, hasatta yağmur uygun olmadığı gibi, 2 Akılsıza da onur yakışmaz.
2 Öteye beriye uçuşan serçe 2 Ve kırlangıç gibi, 2 Hak edilmemiş lanet de tutmaz.
3 Ata kırbaç, eşeğe gem, 2 Akılsızın sırtına da değnek gerek.
4 Akılsıza ahmaklığına göre karşılık verme, 2 Yoksa sen de onun düzeyine inersin.
5 Akılsıza ahmaklığına uygun karşılık ver, 2 Yoksa kendini bilge sanır.
6 Akılsızın eliyle haber gönderen, 2 Kendi ayaklarını kesen biri gibi, 2 Kendine zarar verir.
7 Akılsızın ağzında özdeyiş, 2 Kötürümün sarkan bacakları gibidir.
8 Akılsızı onurlandırmak, 2 Taşı sapana bağlamak gibidir.
9 Sarhoşun elindeki dikenli dal ne ise, 2 Akılsızın ağzında özdeyiş de odur.
10 Oklarını gelişigüzel fırlatan okçu neyse, 2 Yoldan geçen akılsızı ya da sarhoşu ücretle tutan da öyledir.
11 Ahmaklığını tekrarlayan akılsız, 2 Kusmuğuna dönen köpek gibidir.
12 Kendini bilge gören birini tanıyor musun? 2 Akılsız bile ondan daha umut vericidir.
13 Tembel, ‹‹Yolda aslan var, 2 Sokaklarda aslan dolaşıyor›› der.
14 Menteşeleri üzerinde dönen kapı gibi, 2 Tembel de yatağında döner durur.
15 Tembel elini sahana daldırır, 2 Yeniden ağzına götürmeye üşenir.
16 Tembel kendini, 2 Akıllıca yanıt veren yedi kişiden daha bilge sanır.
17 Kendini ilgilendirmeyen bir kavgaya bulaşan kişi, 2 Yoldan geçen köpeği kulaklarından tutana benzer.
18 Ateşli ve öldürücü oklar savuran bir deli neyse, 2 Komşusunu aldatıp, ‹‹Şaka yapıyordum›› 2 Diyen de öyledir.
20 Odun bitince ateş söner, 2 Dedikoducu yok olunca kavga diner.
21 Kor için kömür, ateş için odun neyse, 2 Çekişmeyi alevlendirmek için kavgacı da öyledir.
22 Dedikodu tatlı lokma gibidir, 2 İnsanın ta içine işler.
23 Okşayıcı dudaklarla kötü yürek, 2 Sırlanmış toprak kaba benzer.
24 Yüreği nefret dolu kişi sözleriyle niyetini gizlemeye çalışır, 2 Ama içi hile doludur.
25 Güzel sözlerine kanma, 2 Çünkü yüreğinde yedi iğrenç şey vardır.
26 Nefretini hileyle örtse bile, 2 Kötülüğü toplumun önünde ortaya çıkar.
27 Başkasının kuyusunu kazan içine kendi düşer, 2 Taşı yuvarlayan altında kalır.
28 Yalancı dil incittiği kişilerden nefret eder, 2 Yaltaklanan ağızdan yıkım gelir.
1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.