1 Oğlum, bilgeliğime dikkat et, 2 Akıllıca sözlerime kulak ver.2 Böylelikle her zaman sağgörülü olur, 2 Dudaklarınla bilgiyi korursun.3 Zina eden kadının bal damlar dudaklarından, 2 Ağzı daha yumuşaktır zeytinyağından.4 Ama sonu pelinotu kadar acı, 2 İki ağızlı kılıç kadar keskindir.5 Ayakları ölüme gider, 2 Adımları ölüler diyarına ulaşır.6 Yaşama giden yolu hiç düşünmez, 2 Yolları dolaşıktır, ama farkında değil.7 Oğlum, şimdi beni dinle, 2 Ağzımdan çıkan sözlerden ayrılma.8 Öyle kadınlardan uzak dur, 2 Yaklaşma evinin kapısına.9 Yoksa onurunu başkalarına, 2 Yıllarını bir gaddara kaptırırsın.10 Varını yoğunu yer bitirir yabancılar, 2 Emeğin başka birinin evini bayındır kılar.11 Ah çekip inlersin ömrünün son günlerinde, 2 Etinle bedenin tükendiğinde.12 ‹‹Eğitilmekten neden bu kadar nefret ettim, 2 Yüreğim uyarıları neden önemsemedi?›› dersin.13 ‹‹Öğretmenlerimin sözünü dinlemedim, 2 Beni eğitenlere kulak vermedim.14 Halkın ve topluluğun arasında 2 Tam bir yıkımın eşiğine gelmişim.››15 Suyu kendi sarnıcından, 2 Kendi kuyunun kaynağından iç.16 Pınarların sokakları, 2 Akarsuların meydanları mı sulamalı?17 Yalnız senin olsun onlar, 2 Paylaşma yabancılarla.18 Çeşmen bereketli olsun 2 Ve gençken evlendiğin karınla mutlu ol.19 Sevimli bir geyik, zarif bir ceylan gibi, 2 Hep seni doyursun memeleri. 2 Aşkıyla sürekli coş.20 Oğlum, neden ahlaksız bir kadınla coşasın, 2 Neden başka birinin karısını koynuna alasın?21 RAB insanın tuttuğu yolu gözler, 2 Attığı her adımı denetler.22 Kötü kişiyi kendi suçları ele verecek, 2 Günahının kemendi kıskıvrak bağlayacak onu.23 Aşırı ahmaklığı onu yoldan çıkaracak, 2 Terbiyeyi umursamadığı için ölecek.

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.