1 Bir önderle yemeğe oturduğunda 2 Önüne konulana dikkat et.
2 İştahına yenilecek olursan, 2 Daya bıçağı kendi boğazına.
3 Onun lezzetli yemeklerini çekmesin canın, 2 Böyle yemeğin ardında hile olabilir.
4 Zengin olmak için didinip durma, 2 Çıkar bunu aklından.
5 Servet göz açıp kapayana dek yok olur, 2 Kanatlanıp kartal gibi göklere uçar.
6 Cimrinin verdiği yemeği yeme, 2 Lezzetli yemeklerini çekmesin canın.
7 Çünkü yediğin her şeyin hesabını tutar, 2 ‹‹Ye, iç›› der sana, 2 Ama yüreği senden yana değildir.
8 Yediğin azıcık yemeği kusarsın, 2 Söylediğin güzel sözler de boşa gider.
9 Akılsıza öğüt vermeye kalkma, 2 Çünkü senin sözlerindeki sağduyuyu küçümser.
10 Eski sınır taşlarının yerini değiştirme, 2 Öksüzlerin toprağına el sürme.
11 Çünkü onların Velisi güçlüdür 2 Ve onların davasını sana karşı O yürütür. kurtarıcılığı vurguluyor.
12 Uyarıları zihnine işle, 2 Bilgi dolu sözlere kulak ver.
13 Çocuğunu terbiye etmekten geri kalma, 2 Onu değnekle dövsen de ölmez.
14 Onu değnekle döversen, 2 Canını ölüler diyarından kurtarırsın.
15 Oğlum, bilge yürekli olursan, 2 Benim yüreğim de sevinir.
16 Dudakların doğru konuştuğunda 2 Gönlüm de coşar.
17 Günahkârlara imrenmektense, 2 Sürekli RAB korkusunda yaşa.
18 Böylece bir geleceğin olur 2 Ve umudun boşa çıkmaz.
19 Oğlum, dinle ve bilge ol, 2 Yüreğini doğru yolda tut.
20 Aşırı şarap içenlerle, 2 Ete düşkün oburlarla arkadaşlık etme.
21 Çünkü ayyaş ve obur kişi yoksullaşır, 2 Uyuşukluk da insana paçavra giydirir.
22 Sana yaşam veren babanın sözlerine kulak ver, 2 Yaşlandığı zaman anneni hor görme.
23 Gerçeği satın al ve satma; 2 Bilgeliği, terbiyeyi, aklı da.
24 Doğru kişinin babası coştukça coşar, 2 Bilgece davranan oğulun babası sevinir.
25 Annenle baban seninle coşsun, 2 Seni doğuran sevinsin.
26 Oğlum, beni yürekten dinle, 2 Gözünü gittiğim yoldan ayırma.
27 Çünkü fahişe derin bir çukur, 2 Ahlaksız kadın dar bir kuyudur.
28 Evet, soyguncu gibi pusuda bekler 2 Ve birçok erkeği yoldan çıkarır.
29 Ah çeken kim? Vah çeken kim? 2 Kimdir çekişip duran? 2 Yakınan kim? Boş yere yaralanan kim? 2 Gözleri kanlı olan kim?
30 İçmeye oturup kalkamayanlar, 2 Karışık şarapları denemeye gidenlerdir.
31 Şarabın kızıl rengine, 2 Kadehte ışımasına, 2 Boğazdan aşağı süzülüvermesine bakma.
32 Sonunda yılan gibi ısırır, 2 Engerek gibi sokar.
33 Gözlerin garip şeyler görür, 2 Aklından ahlaksızlıklar geçer.
34 Kendini kâh denizin ortasında, 2 Kâh gemi direğinin tepesinde yatıyor sanırsın.
35 ‹‹Dövdüler beni ama incinmedim, 2 Vurdular ama farketmedim›› dersin, 2 ‹‹Yeniden içmek için ne zaman ayılacağım?››
1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.
2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.
4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.
5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!
6 Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;
7 Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!
12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.
14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.
15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;
18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
19 Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.
25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.
26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.
27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,
32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.