1 A Song of the going up. Lord, give thought to David, and to all his troubles;
2 How he made an oath to the Lord, and gave his word to the great God of Jacob, saying,
3 Truly, I will not come into my house, or go to my bed,
4 I will not give sleep to my eyes, or rest to my eyeballs,
5 Till I have got a place for the Lord, a resting-place for the great God of Jacob.
6 We had news of it at Ephrathah: we came to it in the fields of the wood.
7 Let us go into his tent; let us give worship at his feet.
8 Come back, O Lord, to your resting-place; you and the ark of your strength.
9 Let your priests be clothed with righteousness; and let your saints give cries of joy.
10 Because of your servant David, do not give up your king.
11 The Lord gave a true oath to David, which he will not take back, saying, I will give your kingdom to the fruit of your body.
12 If your children keep my word, and the teachings which I will give them, their children will be rulers of your kingdom for ever.
13 For the Lord's heart is on Zion, desiring it for his resting-place.
14 This is my rest for ever: here will I ever be; for this is my desire.
15 My blessing will be on her food; and her poor will be full of bread.
16 Her priests will be clothed with salvation; and her saints will give cries of joy.
17 There I will make the horn of David fertile: I have made ready a light for my king.
18 His haters will be clothed with shame; but I will make his crown shining.
1 Grádicsok éneke.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.