1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!
2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.
24
1 "我的心因此战兢， 跳离原处。
2 你们当细听他轰轰的声音， 他口中发出隆隆的雷声。
3 他发雷声响遍天下， 也发电光闪到地极。
4 接着雷声霹雳， 神以自己威严之声打雷， 人听到雷声的时候， 神并没有留住风霜雨云。
5 神以奇妙的方法打雷， 他行大事， 我们不能了解。
6 他对雪说： ‘降在地上’， 对大雨暴雨也是这样。
7 他封住各人的手， 叫万人知道他的作为。
8 野兽进入洞中， 留在穴里。
9 风暴来自南宫， 寒冷出于北方。
10 神所呼的气息结成冰， 广阔无边的水也凝结；
11 他使密云满载水气， 云彩布散他的电光。
12 电光照着 神的指引来往旋转， 在地球上行他一切所吩咐的。
13 他使电光来临， 是为施行责罚， 或为滋润大地， 或为赐予慈爱。
14 约伯啊！ 你当留心听这话， 要站立思想 神奇妙的事。
15 神怎样吩咐这些， 又怎样使云中的电光照耀， 你知道吗？
16 密云怎样浮于空中， 那知识全备者奇妙的作为， 你知道吗？
17 地因南风而寂静的时候， 你的衣服怎样热起来， 你知道吗？
18 你能与 神同铺云天吗？这云天坚硬如铸成的镜子。
19 我们因愚昧无知的缘故， 不能陈明我们的案件， 请你告诉我们应该对他说什么话。
20 人怎能对他说： ‘我要说话’？哪有人自愿灭亡呢？
21 人不能看见云后的强光， 唯有经风一吹， 天才晴朗。
22 金光来自北方， 在 神的周围有可怕的威严。
23 论到全能者， 我们无法把他查出； 他大有能力与公平， 又满有公义， 他必不苦待人。
24 因此人人都应该敬畏他； 心中自以为有智慧的， 他都不看顾。"