1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
1 约伯继续他的讲论， 说：
2 "但愿我的景况像以前的岁月， 像 神保守我的日子。
3 那时他的灯照在我的头上， 我靠着他的光行过黑暗。
4 但愿我仍然活在年轻力壮的日子， 那时 神在我的帐棚里与我亲密。
5 全能者仍然与我同在， 我的孩子都环绕我。
6 我用油洗脚， 磐石为我出油成河。
7 我出到城门那里去， 在广场上预备我的座位。
8 年轻人看见我， 就回避， 年老的也起身站立。
9 王子都停止说话， 并且用手掩口。
10 众领袖都不敢作声， 他们的舌头紧贴上颚。
11 耳朵听见我的， 就称我有福。眼睛看见我的， 就作证称赞我。
12 因为我救了呼救的穷人， 和无人帮助的孤儿。
13 将要灭亡的， 为我祝福； 我使寡妇的心欢呼。
14 我以公义作衣服穿上； 我的公平好像外袍和冠冕。
15 我作了瞎子的眼， 瘸子的腿。
16 我作过贫穷人的父亲， 我查究过我素来不认识的人的案件。
17 我打碎了不义的人的牙齿， 使捕食的掉下来。
18 那时我心里想： ‘我必在家中安然去世， 我必增添我的日子像沙尘那么多。
19 我的根蔓延到水边， 露水整夜沾在我的枝上。
20 我的荣耀在身上常新， 我的弓在我手上重新得力。
21 大家都聆听我， 等候我； 静默无声地领受我的指导。
22 我说了话以后， 他们就不再说， 我的言语像雨露一般滴在他们身上。
23 他们等候我像等候雨水， 又大大张嘴如切慕春雨。
24 我向他们微笑， 他们也不敢相信； 他们珍惜我脸上的光。
25 我为他们选择道路， 又坐首位； 我像君王住在军队中， 又像个安慰悲伤的人。’"