1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.
6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.
12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.
19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.
21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!
34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!
1 约伯回答说：
2 "我实在知道是这样， 但是， 人在 神面前怎能算为公义呢？
3 人若愿意与他辩论， 连千分之一也答不出来。
4 他心里有智慧， 而且有极大的能力， 有谁对他刚硬而平安无事呢？
5 他在怒中移山翻冈； 山冈却不知道；
6 他使大地震动离开本处， 大地的柱子就摇撼；
7 他吩咐太阳， 太阳就不上升， 又封闭众星；
8 他独自铺开苍天， 步行在海浪之上；
9 他造北斗与参星， 昴星和南方的星座；
10 他所行的大事无法测度， 所行的奇事不可胜数。
11 他行过我身边， 我却看不见； 他掠过去， 我竟不觉察。
12 他夺取， 谁能拦阻他？谁敢问他： ‘你干什么？’
13 神必不抑制他的怒气， 海怪拉哈伯的助手都俯伏在他以下。
14 何况我呢？我怎敢回答他， 措辞与他辩论呢？
15 即使我有理， 也不敢回答， 只向那审判我的求怜悯；
16 即使我呼求， 他也回答我， 我还是不信他会垂听我的声音。
17 他用暴风伤害我， 无缘无故加添我的创伤。
18 他不让我喘一口气， 却使我饱尝苦楚。
19 若论力量， 他多么强大， 若论诉讼， 他说： ‘谁能把我传来？’
20 即使我有理， 我的口还是定我有罪； 即使我完全， 我的口还是判我乖谬。
21 我虽然完全， 却不顾我自己， 倒厌恶我的生命。
22 所以我说， 善恶都是一样， 完全人和恶人， 他都灭尽。
23 灾祸忽然把人杀害的时候， 他就必嘲笑无辜人的遭遇。
24 全世界交在恶人的手中， 他蒙蔽世上审判官的脸， 如果不是他， 那么是谁呢？
25 我的日子过得比信差还快， 飞快逝去， 不见福乐。
26 我的日子消逝有如快船， 好像俯冲猛扑食物的鹰。
27 我若说： ‘我要忘记我的苦情， 要除去愁容， 面露喜乐。’
28 我就惧怕我的一切痛苦， 因为我知道你必不以我为无辜。
29 我既然被定为有罪， 又何必徒然劳苦呢？
30 我若用雪水洗净我的身， 又用碱水洁净我的手，
31 你还是把我扔入坑中， 连我的衣服也憎恶我。
32 他不像我是个人， 使我可以答他， 让我们一起对簿公堂。
33 我俩之间并没有仲裁者， 能够按手在我们双方身上。
34 愿他使他的刑杖离开我， 愿他可畏的威严不惊吓我，
35 我就说话， 也不怕他， 因为我本身并不是这种人。"