1 Jób pedig felele, és monda:2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
1 于是约伯回答说： 2 "但愿称称我的烦恼， 把我的灾害一起放在天平上。 3 现在这些都比海沙更重， 所以我冒失发言。 4 因为全能者的箭射中我， 我的灵喝尽了箭的毒液， 神的惊吓排阵攻击我。 5 野驴有草料还会哀鸣吗？牛有饲料还会穷叫吗？ 6 淡而无盐的食物有什么好吃呢？蛋白有什么味道呢？ 7 这些使我恶心的食物， 我必不肯尝。 8 但愿我得着我所祈求的， 愿 神赐我所盼望的。 9 愿他乐意把我压碎， 愿他放手把我剪除。 10 这样， 我们得安慰， 在痛苦之中我还可以欢跃， 因为我没有否认那圣者的言语。 11 我有什么力量使我能等候呢？我的结局是什么好叫我忍耐呢？ 12 我的气力是石头一样吗？我的肉身是铜的吗？ 13 我里面不是无能自助吗？见识不是离我而去吗？ 14 朋友应该怜悯灰心的人， 因为他舍弃了对全能者的敬畏。 15 我的兄弟诡诈像干涸的溪流， 又像流干的溪水； 16 水流因冰块融化而混浊， 有雪隐藏在其中。 17 天气一暖溪水就消失， 气候一热就干涸。 18 商队顺溪而行， 结果偏离原道， 走到荒野之地而死亡。 19 提玛的商队瞻望溪水， 示巴的客旅等候水流。 20 他们失望， 因为所盼望的落了空； 他们到达那里就灰心。 21 现在你们就是这样， 看见我的灾难就害怕。 22 难道我说过‘请供给我’， 或说‘取你们的财物馈赠我’吗？ 23 或我说过‘救我脱离敌人的手’， 或说‘赎我脱离强暴人的手’吗？ 24 请指教， 我就默不作声； 请指示， 我有什么过错。 25 正直的言语多么有力！ 但你们的责备究竟责备什么呢？ 26 绝望人的话不过是风， 你们还想批判吗？ 27 你们竟抽签得孤儿， 拿朋友当货物。 28 现在请你们看看我， 我绝不当你们的面撒谎。 29 请转意， 不要不公道； 请再转意， 我还有道理在。 30 我的舌上有不义吗？我的口不能辨别灾害吗？"